A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - I. A LEVÉLTÁRAK ÉS A TUDOMÁNYOS KUTATÁS IGÉNYEI

zet sajátos szempontjai alapján kiválasztott személyek adatait tartalmazza, az esetek többségében nem alkalmas a tudományos kutatás segítésére. Ebbe a nyilvántartásba ugyanis olyan személyek kerültek, akik az állambiztonsági szervek kritériumai alapján veszélyeztették a (szocialista) rendszer biztonságát és nyugalmát. Az iratokban szereplő személyek többsége azonban nem található meg a nyilvántartásokban, mivel önálló kartont csak a szervek számára legfontosabb személyekről állítottak ki. Egyébként a meglévő névanyag alapján kutatási témára történő keresés időigényes és nem a legcélravezetőbb módszer, sok esetben ugyanis ezeknek a személyeknek és a rendszerellenesnek minősített tevékenységüknek a közelmúlt országos vagy helyi történelme szempontjából nem feltétlenül volt meghatározó szerepe. Mivel az iratok segédletekkel való ellátottsága még nem kielégítő, továbbá a már ismertetett szigorúbb kutatási előírások miatt is, az egyes témákhoz tartozó iratok kiválasztásában, kiadhatóságának megítélésében az általános levéltárakétól nagyobb szerepet kapnak a Hivatal dolgozói. A leírtak miatt külön szervezeti egység feladata a tudományos kutatók számára az iratok előkészítése, ami a technikai előkészítésen túlmenően azt is jelenti, hogy a kutatásra kiadandó iratoknál - előzetesen az egész dossziét átolvasva - vizsgálni kell azt, hogy nem tartalmaz-e az Etv-ben megfogalmazott kutatási korlátozás alá eső adatot. Amennyiben igen, gondoskodnunk kell az eredeti iratról készült másolaton ezeknek az adatoknak a takarásáról. Az iratanyag rendkívül sokszínű és fontos adalékkal szolgál a 20. század második fele magyar történelmének megismeréséhez, azonban csak ezekből a forrásokból megírni a korszak bármelyik vetületét, beleértve az erőszakszervezetek működését is, nem lehet. Ennek ellenére a Hivatal megalakulásától kezdve fokozott és máig sem csökkenő érdeklődés tapasztalható a levéltári anyag iránt. Ha csak a levéltárak 2001. évi tevékenységéről készült statisztikát nézzük, levéltárunk a 3000 ifm-nyi anyagával a kis levéltárakhoz sorolható, a kutatók száma (174 új kutató, a megkezdett kutatásokkal együtt 273 kutató) már kiemeli a szaklevéltárak közül, viszont a közel 1600 kutatási eset, és az 54 ezer oldalnyi kiadott fénymásolat a leglátogatottabb levéltárak közé emeli a Történeti Hivatalt. A Hivatal megalakulása óta eltelt öt évben érdeklődő közel 1000 tudományos kutató harmada a korszakkal foglalkozó tudományos intéze-