A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)
I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS
elő. 12 Ez a megoldás némely esetben valóban kedvezőbb lehet az eredeti iratot a saját gondolatmenete alapján bemutató kivonatnál, de két alapvető nehézség van vele: először is a „mai" történészek sem egyformák, tehát sem érdeklődési területüket, sem logikájukat nem lehet maradéktalan pontossággal leírni csupán a „mai" jelzővel, másrészt pedig a forráskiadások nem csak a mának szólnak, hanem éppenséggel a feldolgozásokat általában messze meghaladó ideig használják őket, s így fokozottan ügyelni kell arra, hogy a kiadó egyéni érdeklődése és logikája minél kisebb nyomot hagyjon rajtuk; a „holnapi", sőt „holnaputáni" történészek számára fontos dolgokat és az ő logikájukat ugyanis még annyira sem ismerhetjük, mint kortársainkét. Az elvi probléma gyakorlati jelentkezésére már a Zsigmondkori Oklevéltár harmadik kötetének előszavában felhívta a figyelmet Borsa Iván is, 13 jelesen arra, hogy az oklevéltár egy-egy adatának az eredetiben való visszakeresése ezen „mai" igényekhez igazított kivonatok esetében nehezebb, mint az oklevél eredeti szerkezetét követő típusnál. Összességében tehát célszerűbbnek és jobbnak látszik a „verba volánt, seripta manent" értelmében a „mai" és „holnapi" ember többé-kevésbé változatos és változékony érdeklődése és logikája helyett magukat a sok száz éve megírt, azüta változatlan és megváltoztathatatlan, történeti tudatunkat a legnaprakészebb összefoglalásnál is szilárdabban alátámasztó okleveleket venni normának és az egyes regeszták felépítését a nehezen megjósolható de esetleg könnyen felejthető történészi igények, iskolák és divatok helyett forrásaink kissé talán nehézkes, de vitathatatlanul állandó és mindenki által tekintetbe veendő struktúrájához igazítani. 12 MÁLYUSZ : A ZsO-RÓL 944. 13 BORSA : ELŐSZÓ 8.
