A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

Itt kell megemlíteni, hogy a létrehozható adatbázist anyagi értéke és különösen használati értéke miatt - véleményem szerint - a magyar középkortudomány évszázados nemzeti kincsének lehetne tekinteni. Számomra ebből több dolog következik: A digitalizáció és CD lemez megjelentetését központi forrásból kell finanszírozni, nem lehet és nem szabad üzleti vállalkozásnak tekinteni, hiszen az a cél, hogy mindenki hozzájuthasson határainkon belül és kívül, ezért az árát messze a ráfordított költségek alatt kell meghatározni. A digitalizált anyaghoz való hozzáférést minden megfelelő technikai eszközzel rendelkező kutató számára biztosítani kell. Ez számomra a teljes körű hozzáférés mellett a bent lévő információ szabad és korlátlan felhasználásának, másolásának lehetőségét jelenti. (Ez nem azonos a lemezről készült kalózmásolatokkal.) (Ezt a gondolatot azért kellett leírni, mert a digitális kiadások között hellyel-közzel előadódik olyan, mint például az ún. Pannonhalma CD, amely az olvasáson, keresésen túl semmilyen szövegmásolást nem tesz lehetővé. Ezzel - véleményem szerint - nem a lemez sokak általi megvásárlását és használatát, hanem annak mérsékelten praktikus lehetőségét tudták elérni. Hiszen ha egy pannonhalmi rendtörténet kötetet akarok olvasgatni, szerintem még mindig könnyebb egy eredeti papíralapú könyvet szerezni és olvasni, mint hosszú órákon át ülni a monitor előtt és az amúgy szemet rongáló képernyőn olvasgatni mindazt... így a sok közül mindössze egyetlen előnye maradt meg: a lemezen gyorsabban lehet keresni, mint a kötetben, ez azonban édes kevés...) Végezetül utolsó gondolatként annak lehetőségét vetem fel, hogy a Középkori magyar digitális forráskiadvány akkor lehetne igazán jól használható, ha az okmánytárakban szereplő régi jelzeteket, - ahol lehetséges -, egy konkordancia jegyzék aktualizálná, ha a nyilvánvaló hibákat kijavítaná valaki, ha a fellehető eredetiekről nagyítható fotókópiát lehetne közölni a kiadott oklevél mellett. Ezt egy rákattintással lehetne indítani és olvashatóra nagyított változatban megtekinteni, akár részletekben is. Természetesen ezek a vágyálmok, optimális felhasználási lehetőségek; anyagi és emberi erőforrások szerény volta és az időbeli kitolódás miatt aligha lesznek megvalósíthatók..., de törekedni kell rá... Felvetődhet a kérdés, hogy miért vállalkoztam erre a nem teljesen a szekció tematikájába tartozó előadásra? Azért, hogy a szakma képviseletében levéltárosok és történészek támogassák, (ha kell kikényszerítsék)