A Magyar Levéltárosok Egyesülete két konferenciája: Kaposvár-Budapest (Budapest, 2003)

I. rész: KAPOSVÁRI VÁNDORGYŰLÉS - V. FORRÁSKÖZLÉS

kációval.) Meggyőződésem, hogy csak abban az esetben lehet igazán használható egy ilyen adatbázis, ha a teljes kiadott anyagot áttekintjük és feldolgozzuk. (Emlékeztetőül hívnám fel a Tisztelt jelenlévők figyelmét Draskóczy István - Soós István: Középkori oklevélpublikációk Magyarországon 1945-1990 között, című a Levéltári Közlemények 1991-es évfolyamában publikált kitűnő szakbibliográfiájára. A munka mutatja a feladat nagyságát és jól reprezentálja a kisebb oklevélpublikációs anyag nagyságát, jelentőségét is. Az elmúlt több mint tíz esztendő nagymértékben szaporította a magyar középkorra vonatkozó oklevélpublikációk számát, különösen a vidéki kiadók esetében.) A kiadott okleveles anyag (természetesen a történeti Magyarország vagy a világon bárhol megjelent, az egykori Magyarország területére vonatkozó publikációkat értem ez alatt, tekintettel a zömében pontosított vagy változatlan utánközléseket tartalmazó kiadásokra is.) feltérképezése és összegyűjtése után következhet a munka legfontosabb, egyben legnehezebb fázisa, az anyag digitalizálása. Ezt alapvetően három részre lehet bontani: • a legkorábbi okmánytárak, illetve a gyengébb minőségű, kevésbé színtartó papírra készül kiadványok esetében csak a mechanikus átgépelés jöhet számításba, (pl. Fejér, Hazai Okmánytár, Anjou-kori okmánytár stb.) • a jó minőségű papírra készült, egyszerű betűtípussal nyomtatott anyagok esetében esetleg lehet használni a ma már elég jó színvonalú karakterfelismerő programokat, természetesen itt gondot jelenthet a szövegek, latin vagy más a ma használttól eltérő, archaikus nyelvezete. Profi digitalizáló cégek ezt a megoldást csak a fotók bevitelére használják. (Reprezentatív okmánytárak.) • a harmadik lehetőség csak a legutóbbi évtized(ek)ben készített kiadványok esetében használható: valamilyen módon meg kell szerezni a már eredetileg is használt digitális anyag szövegét valamint annak felhasználási jogát. (pl. Zsigmond-kori és Anjou-kori oklevéltár, stb. az eddig megjelent digitális közlések.) A fenti feladatokat, csak olyan jól képzett szövegszerkesztő kollégákkal dolgozó cég tudja megoldani, aki sok, jól megfizetett munkatárssal, határidők betartásával tud pontosan szöveget digitalizálni. Ebbe beleér-