A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)
DOKUMENTUMOK - A PESTI FORRADALOM ELŐZMÉNYEI
világos rendeletében az esküvel szentesített fejedelmi szó biztosítja nemzetünket, hogy „Magyarország szabad ország, s egész törvényhozási rendszerében független, tehát semmi más országnak, avagy nemzetnek alá nem rendelt". Nem akarjuk mi hazánk érdekeit az összes monarchia egységének s biztos fennállhatásának érdekeivel ellentétbe hozni; de más részről törvénnyel, igazsággal s méltányossággal ellenkezőnek tartjuk, midőn Magyarország érdekei, bármely egyes tartományok érdekeinek jogtalanul alárendeltetnek, mint ez az ipar és kereskedési viszonyaikra nézve már hosszú időtől fogva folytonosan történik. Készen vagyunk mi az örökös tartományok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani, de abban soha meg nem egyezünk, hogy az összes kormányzási rendszer egységének, mit némelyek a monarchia egysége gyanánt szeretnek fő elvül emlegetni, minden érdekeink, még alkotmányosságunk is feláldoztassanak. Ezen kormányzási rendszer egységének tekintetéből indult ki akkor a kormány, midőn a múlt század utolsó negyedében alkotmányos állásunk helyett, anyagi hasznokat ígérve, nemzetiségünket s polgári szabadságunkat oly súlyosan megtámadta. Ezen kormányzási rendszer egységének lettek hajdan föláldozva az ausztriai örökös tartományok alkotmányos institúciói, és a kormányzás-egységi rendszer az abszolutizmus alapján fejlődött ki. Pedig az alkotmányosság nekünk oly kincsünk, melyet idegen érdeknek, vagy bármi kecsegtető anyagi haszonnak feláldoznunk nem szabad, s melyet fenntartani, sőt szélesb és biztosb alapra állítva mindinkább szilárdítani első és legszentebb kötelességünk; s meg vagyunk győződve, hogy ha az ausztriai örökös tartományok régi alkotmányos szabadsága még most is fennállana, vagy ha a kor s igazság kívánata szerint ők is az alkotmányos nemzetek sorába lépnének, s az egész monarchia kormányát mind összes rendszerében, mind részleteiben az alkotmányosság szelleme lengené keresztül, érdekeink s az ő érdekeik, melyek most néha különváltak, néha talán egymással ellenkezők, könnyebben kiegyenlíthetők lennének, az összes birodalom egyes részeit is nagyobb érdekegység, több kölcsönös bizodalom kötné össze, és ez által a monarchia szellemi és anyagi erejében gyarapulva, biztosabban dacolhata az idő s ellenséges körülmények egykor bekövetkezhető viharaival. Kijelentettük ezek szerint célunkat s nézeteinket. Céljaink elérésére az eszközöket körülmények szerint megválasztani, jövőben is ily összejöveteleket tartandunk. De midőn ekképp irányunk szellemi egységére törekszünk, a törvényhatóságoknak önkörükbeni szabad mozgását s törvényes önállását féltékenyen őrizni szoros kötelességünknek ismerjük. Károsnak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha a kormány önmaga is párttá alakulva, hatalmának szellemi és anyagi erejét arra használja, hogy a vélemények szabad és független nyilatkozata helyett, mindent előre helyeslő s majdnem föltétlenül hódoló többséget szerezzen, s alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk azon törekvést is, hogy a kormánynak csak azon esetben szolgáljon irányul a többség, ha az egy bizonyos párt nézetei s érdekeinek kedvező. MOL - R 90 - Kossuth Lajos iratai, Időrendi sorozat, I. 259A) r. j.: Vörös Antal gyűjtemény - 435/b. sz. Egykorú másolat 8 Az 1847. március 15-i nyilatkozat szellemében az ellenzék fogalmának és tevékenységi körének megfogalmazása további egyeztetés után az ellenzéki konferencia 1847. június 6-án tartott ülésén elfogadott alapelvek szerint történt. A Deák Ferenc által összeállított szövegváltozatot az ellenzéki konferencia június 7-i ülésén fogadta el, ahol egyben vállalták, hogy nemcsak ennek szellemében fognak politizálni, de másokat is az alapelvek betartására fognak ösztönözni. A március 15-i nyilatkozatot Kossuth Lajos készítette, a júniusi ülésre hattagú bizottságnak kellett volna az elfogadásra javasolt szöveget elkészíteni. A második szövegváltozat is Kossuth munkája, a bizottság tagjai csak Kossuth éles politikai megfogalmazásának enyhítésében játszottak szerepet. Az ellenzéki konferencia elé került, Deák Ferenc nevével fémjelzett Nyilatkozat a Kossuth által készített tervezet, melyből Deák kihúzta a közjogi okfejtéseket.
