A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A PARASZTMOZGALMAK

volna a közönség 36 köböl búzát Egerbe fuvaroztatni; mit szinte a kántor többszöri sürgetésére sem teljesített, úgy hogy a kántor kintelen volt pénzes szekéren is behozatni búzácskáját, fizetvén köblitül 30 krajcárt, tehát a 36 köbölért esik 18 váltóforint. Mindenek megítélését és megtérítését annyival inkább kérjük, és reméljük Nagyságod egyenes leikéiül, minthogy népünk azon hanyagságot gyakorlott része, szolgabíróilag is meg vala intve. Kérjük végre Nagyságodat, hogy az ugarlási és egyéb közmunkáknak, mellyeket eddig megtenni tartoztak, valamint a szokott ágybér

2 fizetésünk teljesítésére nézve is, mellyet szintén megtagadni látszanak, hatályosan intézkedni méltóztassék. Kik legnagyobb tisztelettel maradunk Nagyságodnak legalázatosabb szolgái Erdő Telken 14/6 1848. Vágner József s. k. kántor faitz fózsef s. k. harangozó HML IV-27/1. Almásy Sándor főszolgabíró iratai. 41. sz. irat. Eredeti tisztázat Az idézett forrás is jó példája az országszerte érvényesült jelenségnek: az 1848-as áprüisi törvények meghozatala után a felszabadult erdőtelki parasztság is minden korábbi szokásos - azon belül egyházi jellegű szolgálattétel alól mentesülni akart. Ezt a kötelezettséget az áprilisi törvények nem érintették, ezért továbbra is a parasztságra hárult a helybeli pap, kántor és harangozó tartásának a terhe. Az hat hátlapján Almásy Sándor főszolgabíró szigorú utasítása szerepel, amely a helybeli bírák és lakosok rendreutasító felvilágosításáról, illetve az okozott károk megtérítéséről szól. 1 Németh Albert (Heves, 1820-Pusztacsász, 1887. V 28.): jogakadémiát végzett vagyontalan nemes ifjú, 1844-től jegyző, majd szolgabíró Heves megyében. 1848 nyarától országgyűlési képviselő, szolgált a hadseregben, 1849 nyarától nemzetőr őrnagy. Eletére lásd: Bona Gábor 1983. Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 251. 2 Párbér, ágybér, latinul lecticale: az a lelkészi járandóság, amelyet minden házaspár (néhol az özvegy is) tartozott a plébánosnak évenként terményben vagy készpénzben fizetni. Eredetileg a hívek önkéntes ajándéka a plébános ellátására, az idők során egyházi adó lett. 1866-tól rendeletileg közadónak minősült. A két világháború közt fokozatosan megszüntették. Bán Péter (szerk.) 1989. Magyar Történelmi Fogalomtár. Bp. ' 94. • 198 • Özvegy Kállay Ignácné földbirtokos panasza a Szabolcs vármegyei Oros

1 község lakosai ellen, mivel azok nem fizetik a szőlődézsmát Kelet nélkül [Oros?, 1848. június 19. előtt] Tisztelt Bizottmány! A nem úrbéri, de szerződéses munkák megtagadását Orosi embereim meg nem elégelvén, némely bulytogatók által lelkesedve oda viszik a dolgot, hogy a (szőllő dézmát) is, mely szerződés szerént készpénzben fizettetik, a szőllőkert bírája kezébe letévén, azt ott zár alatt tartják, és az uraságnak befizetni nem engedik, mely szőllők még is, valamint a megváltott dézmák Úrbéri tekintet alá semmi szín alatt nem jöhetnek. E panaszomat a törvény utasítása szerint Mikecz Pál

2 szolga bíró úr eleibe terjesztettem, aki kötelességét esmérve a hely színén meg is jelent, a makacskodókat megdorgálta, és a szőllő dézma befizetésére, mely Sz. György nap

3 óta kezöknél hever, haladéktalan befizetésére utasította; az ígéret ugyan meg lőn, de az csak addig tartott, míg a tiszt[elt] Sz[olga] Bíró Úr köztök mulatott, mert tisztemnek többszöri felszólítása után is azt befizetni makacsul vonakodnak, Bónis Sámuel

4 úrrai azon hivatkozással, mintha ő tanácsolta volna őket avval, hogy az uraságnak ezentúl semmi fizetést ne tegyenek.