A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)
DOKUMENTUMOK - AZ 1848-AS TÖRVÉNYEK
ri kötelességek teljesítésére hivatalos erélyességgel intvén és felszólítván, különösen pedig a közbéke és rend fenntartására, mely nélkül egy társaság sem boldog, szelíd hangulattal mindenkit buzdítván, a megelégedés látszatós jeleivel az együtt volt nagy számú lakosság széjjel ment és így a gyűlés eloszlott. Jegyzetté: Ötvös János m. k. h[elyettes] Jegyző BKMÖL V 320. a/ Dunapataj nagyközség (mezőváros) iratai; Feudális kori iratok 41/1848. közgy. jkvi kivonat. Eredeti közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat, tisztázat. Az 1848. április 11-én szentesített márciusi törvények nem mindegyike okozott igazi örömet. így a robot, a dézsma és a pénzbeli fizetések eltörlését kimondó 1848. évi IX. törvény sem. Hasonló mondható el a közteherviselésről szóló VIII. törvény fogadtatásáról is. Dunapataj lakosai ugyanis jobbágyként soha sem robotot, sem földesúri dézsmát természetben nem adtak, hanem örökös haszonbéri szerződéssel váltották meg magukat földesuraiktól. Igaz a megváltakozás csak részleges volt, a város csak két harmadrészben tudta mentesíteni magát a földesúri terhek alól, de ez a tény, már jóval az 1848. évi törvények megjelenése előtt biztosította a dunapatajiak többsége számára a szabad paraszti fejlődést. A fenti dokumentum is egyértelműen utal arra, hogy az úrbéri telkek 1837. évi felosztásakor nem minden házas zsellérnek jutott szántóföld. Ezek a lakosok most elérkezettnek látták az időt a szántóföldek újrafelosztására, amit a földesgazdák természetesen elleneztek. Korábban erre peres úton történt már egy sikertelen próbálkozás. A legelő elkülönözésről szóló 1848. évi X. törvény tovább bővítette a házas zsellérek földigényét. Maga a városi közgyűlés is elismeri a házas zselléreknek a legelőhöz való jogát, ám annak azonnali megvalósítását nem tartotta kivihetőnek. Ezért a földesgazdák és a házas zsellérek közt kialakult feszültség feloldására egy Választmány felállítását javasolta, az érdekeltek bevonásával. A felek abban állapodtak meg hogyha a legelő kérdésében nem jutnak közmegegyezésre, akkor az alispán előtt pert indítanak. Részlegesen ugyan, de a fenti dokumentum érinti a tisztújítás problematikáját is. A községi választásokról az 1848. évi XXIII. és XXIV törvény rendelkezett. A megye, 1848. április 27-én Szabó Pál községi jegyzőt törvényellenesen elmozdította hivatalától. Szeles Lajos városi ügyvéd tiltakozott ez ellen. Tiltakozása jogszerű volt, hiszen az 1848. évi XXIII. törvény 16. §-a kimondta, hogy a tisztújítás előtt, az életfogytig megújítás alá nem eső hivatalt viselő személyek, fizetésüket életük végéig meg kell hogy kapják. Utóda, Dúzs Lajos községi jegyzővé választása egyhangúlag, közmegegyezéssel történt. Dunapataj esetében is ki kell emelni a tanácskozáson szónokló Szeles Lajos ügyvédnek, illetve az azon részt vevő Újváry László kerületi szolgabírónak a közbéke és a rend fenntartására irányuló szerepét, amely más helységek esetében is a jól bevált példája volt a felmerült problémák és a nép magatartásának a kezelésére. 1 statútum (lat.): szabályrendelet. 1 Mindszent nap: november 1. • 118 • A Somogy megyei közigazgatási bizottmány az alispán javaslatára intézkedik azl848-as törvénykönyv megjelentetett példányainak elosztásáról Kaposvár, 1848. május 29. Első alispán úr jelentette, hogy az 1000 példányban megrendelt Törvény könyvek megérkeztek, s bekötve 12 xpgőbe [pengő krajcárba] kerültek. Melyre nézve a fő és Alsz[olga]bíró uraknak feladatott, hogy a törvény könyveket fő adószedőiül kellő mennyiségben ált vévén a kissebb községeknek egy, a nagyobbaknak pedig két példányt adjanak ingyen, a többit pedig adják kiállítási áron. SML IV. B-10l/a. Somogy vármegye Közigazgatási Bizotmányának jegyzőkönyve 213/a/1848. Eredeti jegyzőkönyvi tisztázat. A forrás az 1848. május 29-én tartott megyei közigazgatási bizottmányi ülés jegyzőkönyvének részlete.
