A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - AZ 1848-AS TÖRVÉNYEK

síttetett, s a tulajdon szentségének sértetlenüli hagyásáról a jó rend és csend fenntartására hathatósan intetett, a jelen közgyülekezetet elnök, nagym[é]l[tósá]gú gróf főispány úr által befejezettnek nyilváníttatott, és a megye kormányzásával s a teendők tételével megbízott választmány ülését és annak működése megkezdését ön elnöklete alatt holnapi napra, azaz május 9. regveli 9 órájára a szokott tanácskozási terembe határozta. Elrendelvén ezúttal azt is, hogy az állandó bizottmány minden holnap első hétfőjére egybejöjjön és üléseit tartsa, a teendők tételét elrendezze, ha szükséges lesz mindazáltal az illető elnök alispány egybehívására még ezen kívül is rendkívüli, de hasonhatóságú öszveüléseket tartson.

5 ZML Zala vármegye közgyűlésének jegyzőkönyvei 1848. május 8. 1. sz. -Eredeti tisztázat. Zala megye állandó bizottmányának első, 1848. máj. 9-i ülésén Csillagh Lajos korábbi másodalispánt választották meg első ispánná (a korábbi alispán halála miatt). Megkezdték az új törvények végrehajtását: a megszüntetett úriszékek helyett kerületi törvényszékeket állítottak fel Sümegen, Keszthelyen, Kanizsán, Zalaegerszegen, Lendván és Csáktornyán. A népképviseleti országgyűlési választások előkészítésére és lebonyolítására központi választmányt alakítottak, és jún. 15-re tűzték ki a zalai képviselőválasztások időpontját. (Vö. Vajda Lászlóné: 1848-1849 zalai kronológiája. In: A szabadságharc emlékei Zalában 18481849. [Szerk. Béres Katalin] 1998. Zalaegerszeg, 15-16.) 1 Batthyány Imre gróf (Polgárdi, 1791-Szabadbattyán, 1874. szept. 16.), a hétszemélyes tábla bírája, főlovászmester. 1824-től Zala megye főispáni helyettese, 1836-tól pedig örökös főispánja volt. Mivel a liberális ellenzékkel rokonszenvezett, 1845 tavaszán elmozdították, és adminisztrátort ültettek a helyére. Zala megyébe 1848 áprilisában, az adminisztrátor menesztése után tért csak vissza. Életére lásd; Zalai életrajzi kislexikon. 2. jav. bőv. kiad. 1997. Zalaegerszeg, 25. 1 Tolnay Károly (Sümeg, 1813. nov. 14.-Zalaszentmihály, 1897. márc. 24.), ügyvéd, 1844-től 1847-ig Zala megye szántói járásának főszolgabírája, 1847/1848-ban a megye országgyűlési követe. Életére lásd: Zalai életrajzi kislexikon. 195. 3 Ifj. Csuzy Pál (Becsehely, 1819. szept. l.-Bécs, 1850. jan. 26.), a zalai liberális ellenzék egyik hangadója, az 1847/1848-as pozsonyi országgyűlésen Zala megye követe. 1848 márciusában Deák Ferenc az ő lemondását elfogadva vállalt országgyűlési követséget. Csuzyról lásd még kötetünkben az 1848. jún. 14. előtti választási felhívást. (128. sz. dokumentum) 4 Deák későn érkezett a pozsonyi országgyűlésre (1848. márc. 20-án), így a törvényalkotásra már nem lehetett érdemi befolyása; egyedül az ősiségét eltörlő 1848:15. törvénycikket szövegezték meg az ő javaslata szerint. 5 Zala megye állandó bizottmányának összetételéről, hatásköréről és tevékenységéről lásd: Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban. In: Zalai Tükör 1974. 1. kötet. 1848/1849. zalai eseménytörténete. 43-59. •117 • Szeles Lajos ügyvéd a dimapataji városi közgyűlésen több, az áprilisi törvényekkel kapcsolatos fontos indítványt tesz Dunapataj, 1848, május 16. 41. 1848. eszt[endő] május 16. napján Elnök Főbíró által előlegesen összehívott közgyűlésre a városi lakosok a Városházához igen nagy számmal összeseregelvén, az ugyanez alkalommal jelenlévő városi ügyvéd Szeles Lajos Úr elnök Főbíró és a szint[én] jelenlévő Tanácsbeliek felkérése következtiben az összegyűlt nép közt felállván, a múlt április hó 27-én szint[én] ily nagyszámú lakosok jelenlétében beadott és felolvasott pontokra, mint állítólag az összes lakosság, vagyis annak nagy részének kívánataira vonatkozólag hosszas beszédben előterjeszté, miként a legújabban a nép érdekében hozott országos törvények, melyek az azelőtt adózó névvel címzett honpolgárokat az úrbéri tartozások megszüntetése s a közös teherviselés megállapítása által egyformán szabad polgárokká tették, valamint egyrészről feljogosítják ugyan a polgárlakosokat arra, hogy törvényes kívánataikat előterjesszék, s netaláni sérelmöket orvosoltatni kérjék, de miu-