A rendszerváltás folyamata az 1948-49-i forradalom és szabadságharc első hónapjaiban. Válogatott dokumentumok (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK - A BATTHYÁNY-KORMÁNY KINEVEZÉSE, ELSŐ INTÉZKEDÉSEI ÉS AZOK VISSZHANGJA

és közélet, újabb fennakadások, s zavarok fejlődnek naponta, melyeket tökéletesen kiegyenlíteni, helyrehozni s ezzel a hazát minden veszélytől megmenteni a jövő országgyűlés feladata leend, mely ekként felemlítettek szolgáljanak e pontot illetőleg utasításul. A 3-ik pont alatt a had- és pénzügyre vonatkozólag a „Pesti Kör" hirdetménye folytán indítványozottakat egész kiterjedésben elfogadja a bizottmány. E két ügyet tekinti a nemzeti függetlenség legszentebb palládiumának,

5 ezek nélkül nem lát üdvöt, nem lát szabadságot a nemzet számára, ezekért méltónak tartja az egész csepp vérig küzdeni minden jó polgárnak. Oly féltett kincsek ezek, hogy bármit tiszteltessék a fejedelem sértetlen személye, bármily szentnek tartassék a királyi szó, mindazáltal maga a gyanú, mely támadt, maga a hír, mely már szárnyra kelt, elegendő arra, hogy óvatos féltékenységgel, határozott s elszánt akarattal lépjen fel minden ember, minden hatóság s minden testület, s kijelentse e bizottmány nyíltan, miként mind maga, mind a nép, melynek képében tesz és határoz, a hadi és pénzügyeknek független magyar kormány által, s a birodalmaktul tisztán külön válva leendő kezelését a mostani országgyűlés legszentebb s legfőbb kötelessége törvénnyel biztosítani és semmi áron el nem engedni. Azért meghagyatik a követeknek, hogy ők és a haza nyilatkoztassák ki, miként nemzeti függetlenségünk ezen két fő tényezőit az egész haza nyugalmának felháborítása nélkül most elidegeníteni nem lehet, s e nép is, melyet e bizottmány képvisel, mindenre, még a legvégsőre is kész ama függetlenség biztosítására, és semmibe, mi azt távolról is csorbíthatná bele nem egyezhetik, s felelőség mellett meghagyandja a követeknek is, hogy semmi szín alatt bele ne egyezzenek, hanem minden áron ellene legyenek. Melyekkénti utasító pontoknak, hogy a törvényhozás együtt ülésének rövid ideje alatt kellő hasznát vehessék, szükségesnek látja a bizottmány azokat sürgöny által nyomban felküldeni a követeknek. Egyébiránt vonatkozólag a helybeli nemzetőrség felfegyverzése, s átaljában fegyverek szerzése iránti a 4-ik pontban foglalt indítványra, s részben a „Kör" s egész nép megnyugtatására kimondatik itt: miszerint a bizottmányi elnöknél van már a miniszterelnöki rendelet,

6 hogy szükség esetére a lehetőségig ki fognak a királyi fegyvertárakból a fegyverek szolgáltatni, mihelyt a törvényhatósági elnökök az iránt jelentést tesznek, s amennyiben az őrsereg vezérével a bizottmányi elnök már értekezésben van, legelső alkalommal fog lépést tenni elnökileg, hogy a szükséges mennyiségben a fegyverek megszereztethessenek, addig is a megyei fegyvertárból minden használható eszközöknek kiadatása iránt rögtön fog intézkedni. BML Ideigl. Biz. jkv. 7/1848. ápr. 1.. Kézzel írt eredeti jegyzőkönyvi tisztázat. Közölve: Oláh György 1889. Békésvármegye 1848-1849. I. Gyula, 64-69. A megyei politika tevékeny irárnyí tó jaként fellépő Gyulai Kör tagjai a megyei tisztviselőkből, a város haladó értemiségéből verbuválódtak. A március 22-i népközgyűlés összehívásának kezdeményezőiként azonnal bekapcsolódtak a változásokért folytatott helyi küzdelmekbe. Az országos események, a pozsonyi országgyűlésen történtek figyelemmel kísérését mutatta a kör március 31-i rendkívüli közgyűlésének öszszehívása, amelyen az ideiglenes bizottmányhoz benyújtandó határozatot fogadták el. Az ideigl. biz. április 1-i rendkívüli közgyűlésén Foltény Ignác (tb. megyei a jegyző, majd 1848. június 28-tól másodaljegyző) olvasta fel a kör indítványát. Az előterjesztés szöveg szerint is utal a pesti közbátorsági választmány március 30-i kiáltványára, amelyben a vidéket csatlakozásra szólították fel az udvar ellenforradalmi kísérletével szemben indított népmozgalomhoz. Jellemző, hogy a kiáltványt nem a megye hivatalos szerveinek, hanem a Gyulai Körnek küldték meg. 1 így, a forrásokban azonban legtöbbször csak Foltény alakban szerepel. 2 kiáltvány. Az udvar a március 28-án kibocsátott királyi leiratban négy lényegbevágó módosítást követelt a kormányról szóló törvénycikkben. Ezek közt szerepelt az a kitétel, hogy a birodalom összes tartományának közös költségei fedezésére szükséges összeget a kormány Bécsnek adja át, ne a magyar pénzügyminisztérium kezelje. Ezzel lehetőség nyílt volna a tetemes osztrák államadósság áthárítására Magyarországra is. A gyulai tiltakozás - indokoltan - nem az államadósság áthárításának veszélyei miatt hangzott el elsősorban, hanem az ország jövedelmeivel való felelőtlen gazdálkodás még nagyobb veszélye miatt mondott ellent a pénzügyi alárendeltség fenntartására irányuló szándékoknak. A negyedik módosítás azt követelte, hogy a hadseregszervezés és a honvédelem a király kezében maradjon, abba a kormánynak ne legyen beleszólása