Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)

harcolsz, kiszáradt szalmát csépelsz, és egyszerű ember ellenében fitogtathatod a hatalmadat? Az oroszlán, mint tudjuk, nem fenekedik a férgekre, és a sas nem kap szárnyra verebek ellenében. Te pedig, nagyszerű férfiú és fejedelem, olyan állhatatosan küzdesz ennek az egy szál püspöknek a letétele érdekében, akiben mindent összevéve sem tudsz semmi valódi kifogásolnivalót találni, mert nem maga alkotta önmagát, hanem az Úrtól alkottatott, nem választhatott magának nemes szülőket, és nem vétkezett, amiért olyanok voltak a szülei, amilyeneket az Úr adott neki. Ám ha úgy tűnnék is, hogy ezeket föl lehet hánytorgatni egy fölszentelt püspök ellenében — ha előállna, aki fölhánytorgathatná őket —, akkor sem lehetne elvitatni tőle a birtoklás jogát, hanem mivel azt már előbb megkapta, most már csak érdemeit lehetne vitatni, persze csak amennyiben az igazságosság megengedi. Egyébiránt ha ez ügyben különbözőképp írtunk neked, ne csodálkozz, hogy a lelki orvos — miként illik — hol szelídebb, hol keserűbb szavakkal él, s az evangéliumi példabeszéd

7 szerint a bort meg az olajat hol egyszerre, hol meg váltogatva önti a vérző sebekre, hogy se a keserűek túlzott keserűséget ne okozzanak, se a szelídek a kelleténél hízelgőbbek ne legyenek. Ha tehát — amit alig hiszünk — sem az említett Gualterius testvér, sem a tiszteletreméltó testvérünk, az esztergomi érsek

8 lelki intelmeibe — akinek már másodízben írtunk — nem nyugodtál bele, a te és mindenek Megváltójának kiontott vérére kérjük magasságodat hő esdekléssel, s vétkeid elengedését tesszük ettől függővé: hogy legalább most csillapodjék méltatlankodásod, s beengedvén a püspököt a püspöki javadalmak és jogok élvezetébe, adasd át neki a szabad birtoklást a haszonélvezettel egyetemben, hogy lelked javáról is gondoskodjál, s ne sértsd meg az Apostoli Széket sem, mely mindenben jóindulatot tanúsított irántad. Mert tudnod kell, hogy — amennyiben tudásunk és képességünk engedi, annak nyomában járva, aki fölkentjeit védelmezvén nem engedi, hogy ember ártson nekik, sőt még a királyokat is megfeddi miattuk

9 — nem mulaszthatjuk el, hogy föl ne karoljuk a szegény ügyét, aki az Úrra hagyatkozott. Ne zavarjon meg téged némely papok ármánykodó szava, kik — mint mondják — nem annyira a püspököt, mint a püspökséget vévén célba, már az élő utódlására áhítoznak; ezt azonban, míg élünk, ez úton, jobban mondva járhatatlan úton el nem érik. Kelt Perugiában

10 főpapságunk első évében február elseje előtt a 12. napon

11

. IV. Kelemen pápa IV. Béla királyhoz írott levelében kéri, ne akadályozza a még IV. Orbán pápa által kijelölt zágrábi püspököt, Timótot abban, hogy elfoglalja püspöki székét, hiszen a király által felhozott érvre, miszerint Timót alacsony sorból származik, nem lehet tekintettel a pápa. Timót zalai esperest, zágrábi kanonokot még IV. Orbán pápa (1261-1264) nevezte ki zágrábi püspöknek (1263). A zágrábi káptalan viszont az első magyar bíboros, István prenestei püspök unokaöccsét, István pozsonyi prépostot választotta meg püspökké. István bíboros azonban nem akart tekintettel lenni a rokonságra, sőt mivel unokaöccse