Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADA (Turbuly Éva)

egymással erőssen békességet tartanak, az mely két Császárok békességét el is senki nem bonthatja, meg is vagyon pedig minekünk parancsolva, hogy békes­séghez tartsuk magunkat, azt meg is tartjuk. De ti kegyelmetek békességhez magatokat nem tartván, hanem Sziget 4 , Pécs, 5 Kapós 6 tartományból száma nél­kül való Törököket elhordván, hetven, nyolcvan Török, Rácz 7 most is fekszik Tömlöcötökben. Mi még eddig hallgattunk, azt tudjátok é hogy azt könnyen megemészthetitek. Az minapis haddal Bottyáni úr több kapitányokkal hatalmas Császár várára ment Segesdre 8 , így tartjátok ti az Sz[ent] békességet. Azt tud­játok, hogy mi is egynéhány felé el nem mehetnénk, ha Sz[ent] békességhez, hatalmas Császárunk parancsolattyához nem tartanánk magunkat, az minapiban is Komárvárosi 9 Iszpaiát 10 egy más Iszpaiával el vittétek, ugy halljuk bossod [sic] mellett berekben tartják, úgy mentünk ki kétszer is hogy szerencsére rá találtunk volna, úgy találtuk útban Német kapitányt be hoztuk. Ezért Vitéz Ba­rátaink ha királyotok parancsolatját és békességét akartok tartani, az el hordott Törököket mindgyárt eleresszétek, mi is az Német Kapitányt eleresszük. Ha pedig ez levelünk látván el nem eresztitek az oda hordott Törököket, tudjuk ti nem tartjátok Sz[ent] békességhez magatokat, mi is emberünket küldvén győz­hetetlen Császárunkhoz, és Bécsi Királynak is tudtára adjuk, gondot viselnek reátok. Hamarsággal választ várunk, tudjuk mihez tartani magunkat. Isten éltessen mindnyájunkat. Kelt Kanizsán, 1649. A kanizsai aga levele Batthyány Ádámhoz a béke megtartásáról. A kanizsai aga magyar nyelvű levele magyar és német oldalról egyaránt tipikusnak mondható a 17. század első felében, amikor a kisebb-nagyobb csatározások, fogoly ejtő akciók a béke ellenére mindennaposak voltak a határvidéken. A török erőszakkal vette rá a lakosokat a hódoltság elfogadására, az adófizetésre. Békességüket gyakran még a magyar végvárakhoz tartozó városok, így Lendva és Egerszeg is adóval váltotta meg. A végbeliek számára a „kótyavetyén" értékesített zsákmány és a rabok sarca fontos kiegé­szítő jövedelmet jelentett mindkét oldalon. — A forrás eredetijét a Batthyány család le­véltárával a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Forrás: Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Történelmi olvasó­könyv I-II. Kaposvár, 1989. I. p. 94. 1 Kanizsa, Nagykanizsa (Zala m.). 2 Aga: török katonatiszt a binbasitól (ezredes) lefelé. 3 A címzett Batthyány Ádám (1610-1659) dunántúli főkapitány. 4 Szigetvár (Baranya m.). 5 Pécs (Baranya m.). 6 Kaposvár (Somogy m.). 7 Szerb. 8 Segesd (Somogy m.). 9 Komárváros, Zalakomár (Zala m.). 10 Talán szpáhi, török javadalmas katona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom