Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)
két sót adnak és minden ökörtől adnak az réven egy-egy pénzt, lótól két-két pénzt. Ha penig üresen jönnek vissza, minden szekértől hat-hat pénzt adnak. Az erdély[i] szekértől, kik sót hoznak azszerént fizetnek az réhven, mint a czithnekiek. Az máramarosi szekerektől, kik sót hoznak, minden szekértől négy-négy sót adnak, az marhától semmit sem. Mikor penig ugyanazon szekerek visszatérnek, tizenkét pénzzel tartoznak, ha csak négy ökör lészen is az szekér előtt befogva. Az közönséges szekerektől penig, ha hat ló vonsza, tizenkét pénzzel tartozik, ha öt ló, tíz pénzzel, ha három, avagy négy, avagy két ló lészen, nyolc pénzt ád. Valamely hordó bort az Tiszán csak vízen, avagy hajóban fel-, vagy alávisznek, minden hordó bortól négy-négy pénzt fizetnek. Azmely csónakot, vagy hajót az Tiszán aláhoznak eladni, mindentől kétkét pénzt fizetnek. Azmely juhot, báránt, kecskét, a'mennyit egy forinton vehetnek, annyitól fizetnek egy-egy pénzt. Egy lovas embertől két pénzt vesznek, gyalog embertől egy pénzt. Ez városnak lakos jobbágyi semmiféle réhpénzzel nem tartoznak, mivelhogy ezek mindenkoron Tokay várának hasznára segítséggel és szolgálattal vadnak az réhban, azmikor az üdő kévánja. Az réhnek jövedelme egész esztendő által, készpénz, néha nyolcszáz forint, néha több s néha kevesebb, azmint az üdőnek állapotja hozza. Azonképpen az só és vas jövedelmet is esztendőnként az készpénzhez hasonló lehet. Mert néha jut esztendő által kétezer kősó, néha több. Sínvas penig négyszáz, néha ötszáz, néha több s néha kevesebb. Az réhnek jövedelme minden szombaton az prédikátornak jár. Educillatio vinorum" Ez városban árulnak bort esztendő által az várhoz, elkezdvén karácson havának huszonegyedik napján jövendő Szent Mihály havának huszonkilencedik napjáig, azaz Szent Mihály napig 12 . Tokaj város magyar nyelvű urbáriuma, 1573-tól. A magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésben jelentős szerepet betöltő mezővárosok egyik jellegzetes csoportját alkották a hegyaljai oppidumok, amelyek a szőlőkultúrának és az arra épülő borkereskedelemnek köszönhették 16-17. századi virágzásukat. Törvényeik a mindennapi élet normatíváit, az önkormányzat szervezetét és funkcióit, a helyi rendtartásokat, a gazdálkodás és birtoklás szabályait rögzítették. Az urbáriumok, amelyek közül itt Tokaj városét közöljük, a lakosság és a közösség uradalmon belüli státuszát és szolgálatait, valamint a bevételeket rögzítették. A város kivételezett helyzete tükröződik abban, hogy polgárai szolgálataikat egy összegű pénzadóval válthatták meg földesuruktól, a királytól. — Eredetijét Borsod-Abaúj-Zemplén megye fióklevéltárában, Sátoraljaújhelyen őrzik.
