Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)
ugyanezen ökröket a határon fekvő harminncadhelyeken ismételten megszámolni, még akkor is, ha a kereskedők azt állítják, hogy a kihajtott ökrök számáról már rendelkeznek harmincad-cédulával amiatt, hogy tudniillik meg lehessen tudni, vajon a bemutatott cédula helyes-e, és hogy vajon a korábbi számhoz képest, amelyet megállapítottak, nem több-e, ha pedig valaki úgy találná, hogy nem egyezik meg, és valamilyen csalárdság folytán jutottak az ökrökhöz, amely csalást ezen kereskedők tervezték végrehajtani a királyi jövedelmekben, és ha a tudomására jutott, hogy a tőzsérek az első harmincadhelyet elkerülték, ökreik vagy más áruik elkobzásával büntessék őket. Mivel a tőzsérek az elkövetett csalásokban a marhahajtó legényeket szokták felhasználni, hogy később ha valahol elfogták őket, kimenthessék magukat, és a hajtók tudatlanságból elkövetett bűneként róhassak azt fel, a harmincadhivatalok viselői tehát őrizkedjenek ettől, és a tőzsérek ily módon tett hamis kifogásainak ne higgyenek, hanem habozás nélkül az ilyen ökröket foglalják le, különösen akkor, ha a tőzséreket előzőleg már figyelmeztették arra, ahogy azt fentebb elmondtuk, hogy az ökrökről mindig harmincad-cédulával kell rendelkezniük. A harmincadosok olyan hűséges szolgákkal rendelkezzenek, akik a királyi felség szolgálatában szorgalmasak lesznek, és biztos hűségükkel szolgálják, mivel ha valamelyikük bármilyen hibát követne el, a harmincadosok nem menthetik magukat, hanem őket büntetik meg. Az ökrök számlálásának idején pedig más utakra és útvonalakra is gondot viseljenek, főként azokra, amelyek a közelben vannak, nehogy ezeken titokban más ökröket is harmincad nélkül hajthassanak ki. A tőzsérek gyakran szokták azt is tenni, hogy ökreiknek csak egy részét mutatják be a harmincadosoknak, és mialatt a harmincadosok a számlálással vannak elfoglalva, ökreik másik részét egy másik úton titokban kihajtják. Éppen ezért őrizkedjenek attól, hogy az ökröket éjjel vagy pedig este számlálják meg, és hogy ezeknek a kereskedőknek harmincadcédulát adjanak, hanem csak fényes nappal végezzék ezt a munkát, és ilyenkor számlálják meg a marhákat, amely számlálást ne szakítsák meg, nehogy így akár egyetlen ökröt vagy tinót is átengedjenek, ami a királyi felség kárát okozhatná. A harmincadcédulát pedig mindig csak a harmincadhelyen adják ki, és ne a harmincadon kívül az úton. A harmincadosok ügyeljenek arra is, hogy ha valahol olyan mészárosokat látnának, akik nagyobb számú ökröt hajtanak bizonyos mezővárosokba, falvakba vagy városokba, amely helyeken a marhákat ki szokták mérni, mivel többen közülük titokban nagy számban hajtanak ki és adnak el Morvaországban mészárosoknak marhákat, és nem például az Oczak vagy a Bánffy birtokokon lévő vásárra hajtják őket. Az ilyen mészárosoknak soha ne engedélyezzék, hogy ökröket hajthassanak ki, legyen az bármilyen kevés, avagy foglalkozzanak ezzel bármily ritkán is. A beszállított áruk után pedig, amelyekről azt állítják, hogy a bányavárosokba szállítják, vegyenek harmincadot, kivéve azokat a dolgokat, amelyeket a körmöcbányai 23 vagy selmeci 24 királyi kamara szükségleteire és használatára szállítanak.
