Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)

Hogy pedig ezen számvevők és ellenőrök között megfelelő rendet lehessen teremteni, és mindannyian hivatalukat helyesebben viselhessék, legkegyelme­sebb urunk, a királyi felség akaratából az alább írott helyek, vagyis Nagy­szombat, Szene, Sassin, Holics, Szakolca, Szenyice, Újhely és Varbó felügye­lőjévé nemes Francisci Tamás urat nevezte ki, aki másokkal együtt állandóan, de különösen a vásárok, illetve a Morvaország és Ausztria felé történő marha­hajtások idején az említett helyek harmincadosait szakadatlanul ellenőrizni fogja, és hivataluk hűségesebb és szorgalmatosabb ellátására fogja őket buzdí­tani és űzni, akiknek mindegyike köteles minden információt [számára] meg­adni. A tisztviselők pedig a fent említett harmincadfelügyelőtől minden egyes hónapban, vagy a megfelelő időben, amikor arra szükség lesz, bizonyos számú lepecsételt cédulát fognak kapni, amelyről ugyanezen harmincadfelügyelőnek kötelesek elszámolni, hogy tudniillik mennyi cédulát és kinek állítottak ki, hogy a cédulák számáról minden harmadik hónapban a királyi kamarához számadást tudjanak benyújtani, továbbá hogy a harmincadfelügyelő és a tiszt­viselők között tudott dolog legyen, hogy vajon a tisztviselők számadása szerint a kereskedőknek kiadott cédulák száma megegyezik-e, maradt-e náluk néhány cédula, amely számadáskönyvbe az ily módon szám szerint bejegyzett cédulá­kat a harmincadosok a kereskedők nevét, akik részére a cédulát kiállították, továbbá az áruk fajtáját és mennyiségét vagy az ökrök számát, melyeket az or­szágból kihajtottak, illetve az országba beszállítottak, a cédula kiállításának biztos és bizonyos évével, hónapjával és napjával írják be, és ügyeljenek arra, nehogy rövidítéseket, vagy ahogy mondják, közjegyzői jeleket és más számala­kokat használjanak, hanem tiszta betűkkel és írással írjanak mindent össze. Továbbá ügyeljen mindenki hivatalának saját határaira, és ne engedje meg, hogy egy másik harmincadhelyre hajthassanak ökröket, hanem tudassa mindenkivel, hogy a legközelebb eső helyen kell fizetni és a harmincadot tel­jesíteni, vagy a megfelelő kezeslevelet adni, ott, ahová mindig is tartoztak, to­vábbá minden harmincadhivatalnok ügyeljen arra, hogy az utakat őrizzék és vigyázzák, nehogy bárki egy másik harmincadhely határain csalhasson és ti­tokban ökröket hajtson ki vagy árukat szállíthasson, amit ha felfedeznek, azonnal ott helyben hatalmukban áll lefoglalni. A tisztviselők kötelesek szorgalmasan figyelni arra, hogy a cédulát kérő kereskedőknek azt soha semmilyen kérésre ne adjanak, mielőtt áruikat meg nem szemlélték és ökreiket meg nem számlálták volna, és csak a megállapított harmicad kifizetése után, vagy a kezeslevél, illetve a megfelelő biztosíték ki­adását követően adjanak tisztán érthető, nem zavaróan ható cédulát, ahogy azt a fentiekben előírtuk. Az elfogadott biztosítékról is úgy gondoskodjanak, hogy ha az adós becsapná őket, abban az esetben neki kell behajtania az adósságot, vagy a sajátjából kell kielégítenie a királyi felség kamaráját. Továbbá figyelmesek legyenek az összes tőzsérre, akik részére a cédulát kiállították, hogy mindig annyi [legyen az] ökrük, amennyit a cédulára ráve­zettek, nehogy azokat a harmincadhelyek megkerülésével máshol hajtsák ki, mivel hogy összes ökreiket, amelyeket az ország határai közelében harmincad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom