Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG (Turbuly Éva)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG Buda elfoglalásával megszűnt az ország egysége, amely már az 1526 után sem volt teljes. Buda mint hídfő arra szolgált, hogy a hódoltság területét a török egyre jobban kiterjessze. A királyi Magyarország és a hódoltság határa mentén a nagy hadjárások szünetében hol békében, hol helyi csetepaték között teltek a mindennapok. Mivel a nagy távolság miatt a két szembenálló hatalom, a Habsburgok és a török nem tudta birodalma szerves részévé integrálni, török vazallusként nagy belső autonómiával élt az önállósult Erdély a hozzá kapcsolódó Partiummal. Bár az ország egysége csak rövid időre (1551-1556) állt helyre, az egyesülés megteremtéséről a kortársak soha nem mondtak le, az elevenen élt lékükben. Bár az ország három részre szakadásával elindult a keletre eső részek gazdasági és kulturális leszakadása, az csak később következett be. Nehezebb lett az élet a hódoltságban, de a nagyállattartás konjunktúrája stabilizálta az életet a hódoltságban a 15 éves háborúig, Erdély pedig a hadjáratoktól távol, lassú gyarapodás közepette élhetett. Az átjárható, mindig ingadozó határok, a kettős adóztatás a hódoltságban, az új vallás, a protestantizmus egyes ágainak terjedése, a stagnáló gazdaság és a fogyó népesség sajátos képe fogadta ekkor az egykori Magyarország területére érkező utazót.