Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ALAPÍTÁSOK KORA (Érszegi Géza)
vámjait illetően — a városon belül és kívül; Udvaraiban 5 az, amit Babarésznek hívnak; az egész folyón, amelynek Vág 6 a neve; hasonlóképp az összes piachelyen és Trencsén 7 városában, belül és kívül, egészében és mindenestül; bárhol, bármely helyen, bármikor és bárhogyan növekedjenek vagy csökkenjenek az idő változásai szerint — úgy találtatott, hogy azoknak egyharmad részét adományozta Szent István király Szent Hippolitnak. A királyi kincstár intézőit pedig, akiket magyarul káliznak 8 neveznek, s akik e szent adományt egykor igyekeztek bemocskolni, én, Gaufredus apát bevétettem az oklevél szavaiba, hogy az eljövendő kor nemzedéke, ha beletekint, a hiteles szövegből megtudja, hogy e férfiak meg lettek cáfolva. A fondorkodók neve tehát a következő: Porcus, aki az időben százados volt, és Etheius, az ő társa. Velük együtt mesterkedtek teljes erővel igyekezvén az ő cinkosaik, úgymint Márk és Magiug, akik ispánjaik voltak, de a pénzverők is valamennyien. Az ő bátor vakmerőségükkel szállt szembe tizenkét istenfélő és derék nyitrai férfi, akiknek emlékezete az idők során a Szent Király 9 napjaitól egészen az említett vizsgálat idejéig kétséget kizárón folyamatosan élt. Az igazságról tehát ezek tettek tanúságot. Az első egy Una nevű, sok esztendőn át Nyitra város ispánja; a második egy Bacha nevű, hasonlóképp sok esztendőn át volt Nyitra ispánja. A harmadik és negyedik Deda és Cace, mindketten Buquen fiai, ugyanennek a Nyitra városnak voltak egykori ispánjai; ők ketten, mármint Deda és Cace, Buquen ispán fiai, már nyolcvan esztendeje vagy még régebben éltek Nyitra városában, amikor e vizsgálat lefolyt. A többi tanú Penet, Seiun, Márk fia Márton, Pétre, Cup, Subissa, Figa és Peregrin bíró volt. Minthogy pedig az ő puszta kijelentésüknek, noha meglehetősen rangos férfiak voltak, a király a már nevezett szolgákkal együtt nem akart hitelt adni, ők valamennyien mint a király tanúi — miután Lőrinc érsek egy Batona nevű poroszlót 10 rendelt ki — esküvel 11 erősítették azt meg ugyanennek a Nyitra városának Szent Emmeram, András és Benedek-templomában 12 . E tanúságtétel újbóli megerősítésére további tizenegy tanút idéztek be. Közülük az első Mózes, akkoriban e város ispánja; Lambert, annak a templomnak a dékánja 13 , melyikben az említett ügyet esküvel hitelesítették; Vilmos grammatikus, Lőrinc pap, Gotfrid pap, Máté pap fia Márton, Pestreus fia Miklós, Ulfodus fia Hektor, Dániel és Posco, Szent Emmeram, András és Benedek kanonokjai és Jaroszláv, az ügy poroszlójának, Batonának a fia. Ők tizenegyen ott voltak az említett szentek templomában, amikor a tizenkét megnevezett tanú megerősítette az örök jogon kapott mondott vámokat, míg Porcus és Etheius társaikkal együtt a maguk álláspontjához ragaszkodtak. A szentséges István király Szent Hippolitnak adományozta Magyarország-szerte egész népének, azaz Szent Hippolit népének, szolgarendűnek és szabadnak, teljes, bárhol szedett tizedét 14 is. Az ezeregyszáz-tizenegyedik esztendőben, a hatodik napkulcs 15 , kilencedik holdkör 16 , negyedik adókör 17 idején, a magyarok 18 igen kegyes királya, Kálmán uralkodása alatt, midőn az esztergomi széken Lőrinc érsek úr ül, erősíttetett meg Szent Hippolit eme kiváltságlevele, és pecsételtetett meg Manasis
