Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

ispán és emberei ellen, és nekik ellenállna, hogy az említett gonosztevőket és a lázadó parasztokat el ne foghassák, és nem is ígérné meg, hogy őket, mint előbb mondottuk, törvényszék elé állítja, s ha megígérné is, de mégsem tenné meg, a birtok, amelyben ez megtörténik, örökre a királyi kincstárra szálljon, és a jelen decretum erejénél fogva azonnal rászállottnak tekintessék; a királyi felségnek pedig szabadságában álljon vagy magának megtartani vagy másoknak adományozni.

53 XLIX. Továbbá hogyha az idők folyamán nemesek vagy más birtokosok birtokain arany, ezüst, só vagy egyéb bányákat találnának, a királyi felség azokat kellő és illendő kárpótlás nélkül ne vegye el. Hanem ha őfelsége azokat meg akarná szerezni, a birtokok helyett, melyekben ilyen ércek lesznek, adjon más, ugyanolyan hasznot és jövedelmet hajtó birtokokat. Máskülönben csupán a királyi jogot és a kincstárnak járó bányabéreket szedhesse be, a birtokokat pedig összes hasznukkal és jövedelmükkel együtt hagyja meg azoknak a nemeseknek békés birtokul.

54 L. Továbbá elhatároztuk, hogy Zagoria ispánjainak törvényszéke és bíráskodása, melyet eddig Varasdon

55 szoktak tartani, töröltessék el, és ezentúl soha többé ne tartassák meg, és hogy a pereskedők abban a vármegyében Szlavónia bánjainak széke vagyis bírósága alá tartozzanak. LI. Továbbá hogyha egyes emberek, bárminő rendűek és rangúak legyenek is, szándékos emberölést követnének el, minden váltság nélkül végezzék ki őket. És ha az ilyen emberek futásban keresnek menedéket, akárhol és akármikor rájuk találnak, ugyanolyan büntetéssel lakoljanak, de mindamellett a jog rendjének megtartása mellett. És annak a vármegyének ispánja vagy alispánja és szolgabírái, ahol az ilyen gyilkost megtalálják, kötelesek legyenek az ország szokása szerint az igazságot kiszolgáltatni. És az ilyeneket senki se merje a hűtlenekre és más gonosztevőkre nézve fentebb kimondott büntetés terhe alatt várába és házába befogadni és bebocsátani. Ha azonban az emberölés nem előre megfontolt gonoszságból és nem elhatározott akarattal, hanem véletlenül vagy másképpen váratlanul történt, az emberölő a megöltnek rokonaival szabadon egyezkedhessek.

56 LII. Továbbá elvégeztük, hogyha peres felek akár a nádor, akár az országbíró vagy más rendes, egyházi vagy világi bírák előtt a nyolcados törvényszékek idején bírságokban vagy bírósági terhekben elmarasztaltatnak, a bíró ezen terhek vagy bírságok megfizetésére rögtön a per végén szorítsa őket. És ha az ügy végleges ítélettel zárul, az elmarasztalt jószágaiból először az ellenfelet tartozzék az ő részére nézve kielégíteni, és ezután azt is, ami az ő bírói részére esik, mint eddig szokásban volt, szabadon behajthatja. Hasonlóképpen, ha valakit a vármegye-ispán előtt a törvényszéken marasztalnának el valamilyen teherben, azt előzetes megintés után tizenöt nap alatt legyenek kötelesek megfizetni. És ha ezt megtenni nem tudnák, vagy egyenesen nem akarnák, az ispánok szabadon rászállhassanak ugyanannyi jószágra és birtokra, mint amennyi a teherrel vagy bírsággal felér.

57 LIII. Továbbá mivel számosan ügyüket, noha csekély fontosságúak, a bánok, vajdák, ispánok és helyetteseik és más rendes bírák székéről a királyi