Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

akik az ország szokásához képest el akarnak menni, valamilyen kigondolt váddal visszatartani, úgyhogy a szegényeknek joguk legyen megmaradni vagy távozni. Ha pedig valaki azt vitatja, hogy az övéit erőszakkal és jogtalanul vitték el, az illető vármegye ispánja választott királyi és más becsületes emberekkel együtt vizsgálja meg, és ha a panaszt jogosnak találja, az elvitteket adassa vissza, az előbb említett büntetést az erőszakoson hajtsa be. Akik azonban az övéiket valamely rájuk fogott váddal vagy más kigondolt új dologgal visszatartják, pl. ha csupán akkor vetnének ki rájuk valamilyen taksát, amikor megtudják, hogy el akarnak menni, vagy már hosszabb ideje kivetették és még nem hajtották be, leginkább azért, hogy ezzel az ürüggyel mindenkor azt állíthassák, hogy tartozásban vannak, és ezért visszatarthassák őket, legott az előbb említett büntetésben marasztaltassanak el, melyet az ispánnak közvetlenül és elengedhetetlenül be kell hajtani. A rendkívüli taksát is, ha be akarják szedni, hatvan napon belül hajtsák be, máskülönben azután patvaros taksának kell tekinteni.

44 XL. Továbbá noha az időtől kezdve, amikor a királyi felség isteni rendelés folytán királyi méltóságra emeltetett, minden diétán s az országlakosok minden összejövetelén és gyűlésén tárgyaltak a dézsmák fizetéséről, ti. hogy hogyan és milyen rend szerint kelljen fizetni, és erre nézve igen sok rendelkezést is hoztak, de még sohasem találtak olyan utat és módot, hogy a felek meg lettek volna elégedve, és a panaszok megszűntek volna, ezért a mostani diétán is, noha őfelsége és az országlakosok sokat és régóta gondolkoztak rajta, de jobb és megfelelőbb utat és módot nem tudtak találni, mint amelyet a királyi felség koronázásakor találtak. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy a tizedeket ezentúl minden jövendő időben a királyi felség megkoronázásakor alkotott szabályzat szerint fizessék és szedjék be. Hozzátéve azonban, hogy amikor a tizedszedők valamely vármegyében be akarják szedni, tartozzanak egyet vagy kettőt azok közül a nemesek közül, akiket a királyi felség minden vármegyében ki fog választani, a püspök vagy a káptalan költségén magukkal vinni, akik elsősorban arra vigyázzanak, hogy a tizedeket mindenütt igazságosan és jó rendben fizessék, azután pedig ne engedjék meg a tizedszedőknek, hogy igazságtalanul és túlzottan tizedeljenek. Ha pedig a tizedszedők nekik nem engedelmeskednek, kötelesek legyenek a püspöknek vagy a káptalannak megírni és őket értesíteni. És ha ezek nem gondoskodnak és nem hozzák rendbe, a királyi felségnek tartozzanak jelenteni, akinek a közjó és az országlakosok nyugalma végett az ő kegyelménél és jóindulatánál fogva magára kell vállalnia azt a terhet, hogy mind a püspök és a káptalan, valamint a tizedszedők részéről olyan igazságot tegyen, hogy a vármegye jól és méltán meg legyen elégedve. Addig pedig a tizedek behajtásának szünetelni kell, és ebből az alkalomból folyólag a püspökök ne mondhassanak ki tilalmat.

45 XLI. Továbbá elrendeltük, amint tudomás szerint a néhai Zsigmond császár úr is elrendelte volt, hogy a tizedszedőknek meg kell elégedni a tizedfizetők esküjével, és ha nem akarnának megelégedni, az asztagot szabadon megvizsgálhassák. Ha többet találnak, mint a paraszt mondott, vigyék el a felesleget, és azonfelül róják meg őt az igazságos tized megfizetésével is. Ha pedig