Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

gaiból az összes károkat helyrehozni s a költségeket megtéríteni, és azonfelül a népeket a panaszos birtokáról eltávolítani.

36 XXXII. Továbbá mivel a velenceiek és lengyelek minden úton-módon és minden eszközzel iparkodtak és még mindig iparkodnak a Szent Koronához tartozó földeken és uradalmakban lábukat megvetni és azokat bitorolni, amint egy részüket valóban bitorolták is, ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy az országlakosok közül senki se merjen örök hűtlenség büntetésének terhe alatt nekik vagy akármelyiküknek várakat, erődítményeket, városokat, mezővárosokat és birtokokat s más ingatlan jószágokat eladni, ideiglenesen átruházni, elzálogosítani, felajánlani, odaadományozni vagy akármilyen más módon odaadni vagy átszolgáltatni.

37 XXXIII. Továbbá mivel az urak tisztjei és szolgái az urakba vetett bizalmuknál fogva másoknak igen sok kárt, jogtalanságot, zaklatást és akadályokat szoktak okozni, ezért, hogy vakmerőségüket és szabadosságukat megfékezzük, elhatároztuk és elrendeltük, hogyha nemesek és birtokosok, akik uraiktól várakat és más tisztségeket bírnak, és azokból gaztetteket követnek el, uraik kötelesek legyenek az ispán megkeresésére, az igazságot előbb kiderítve a sértetteknek igazságot szolgáltatni és elégtételt nyújtani, s minden elkövetett kárt helyrehozni. Ha azonban az ilyen gaztettek elkövetői nem voltak valamely tisztségre alkalmazva, hanem csupán fizetést kaptak uraiktól, és saját házukban maradtak, vagy másképpen szolgáltak uraiknak, és így követték el az ilyen gaztetteket, nekik maguknak kell az ispán előtt megjelenni és törvénybe állni és magukat tisztázni. Ez esetben azonban uraiknak nem szabad, és ne is merjenek érdekükben közbelépni és őket védelmezni, hanem a szóban levő ispánra kell őket bízni. Akik másként mernének cselekedni, legott azon szolga vérdíjának kétszeresében marasztaltassanak el, s az ispán mindamellett tartozzék a szolgát elfogatni és részéről a sértettnek igazságot szolgáltatni. Az urak pedig az ilyen szolgáikat, akik ti. másoknak károkat okoznak, vagy más gonosztetteket követnek el, vagy ha sáfárok, s a rájuk bízott jószágokat rosszul kezelik, vagy számadás nélkül elszöknek, tekintet nélkül nemesi kiváltságukra, ahol tudják, szabadon letartóztathatják és elégtételre szoríthatják. Ha azonban valaki saját szolgáját letartóztatja, és az azt állítja, hogy őt igaztalanul vetették fogságra, urát perbe híva, az ügyet a legelső nyolcadon el kell bírálni, és az elfogottnak ura részéről igazságot kell szolgáltatni.

38 XXXIV. Ezenkívül ha valakinek szolgája vagy sáfárja megszökik, és más úr szolgálatába áll be, az új úr a réginek megkeresésére és megintésére azt nyomban szabadságolni és magától elbocsátani tartozik, különben legott ama szolga kétszeres díjában elmarasztaltnak kell őt tekinteni. És nem kevésbé, ha semmi áron sem akarná elbocsátani, a sérelmes őt a legelőször tartandó nyolcados törvényszékre perbe hívja, ahol neki annak részéről teljes és méltó igazságot kell szolgáltatni.

39 XXXV. Továbbá a vámok és révdíjak szedésére nézve elrendeltük, hogy egy év alatt, ti. az Úr körülmetélésének jövő ünnepéig az ispánok minden vármegyében kötelesek legyenek a vármegye bizonyos számú tehetősebb nemeseivel együtt a királyi felségnek jelenteni, hogy hány vámhely van az illető /