Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

Továbbá a feleségek hitbére a férjek bármiként történt elhalálozása esetére sértetlenül maradjon, és attól ne fosztassanak meg. XXVIII. Továbbá mivel főpapok és más egyházi férfiak és a nemesek között gyakran perek és ellentétek szoktak keletkezni, és egyik fél a másikat minden úton és módon és mesterkedéssel megterhelni iparkodik, tehát az országlakosok nyugodtabb állapota és java végett, nehogy ti. egyik félnek a másik felett hatalma legyen, elrendeltük, hogyha főpapok és más egyházi férfiak nemesek ellen valamely bíró előtt pert indítanak, azon dolog és ok miatt, mely körül a per forog, a per függőben léte alatt a királyi felség biztos tudomása nélkül őket ne vethessék tilalom alá, és kiközösítésre szóló ítéletet ne mondhassanak ki ellenük, nehogy úgy lássék, mintha inkább indulatból, mintsem igazságszeretetből hozták volna. És ha főpapokat vagy más egyházi személyeket valamely bíró útján elmarasztalnak, legott ugyanolyan büntetés alá essenek, mint amellyel ellenfeleiket akarták megterhelni.

33 XXIX. Továbbá mivel a kereskedőket és üzéreket és más szegényeket, akiknek nyerészkedés kedvéért vagy az életszükségletek beszerzése végett vagy más dolgok miatt az országban ide-oda utazniuk kell, különféle letartóztatásokkal szokták terhelni, akadályozni, háborgatni és helyrehozhatatlan károkkal sújtani, ezért elrendeltük és kimondottuk, hogy a letartóztatásokra nézve ezentúl minden jövendő időben az legyen a rend, hogy ha valaki azt panaszolja, hogy más neki tartozik — hacsak a tartozás nem világos, azaz a tartozás nem nyílt és nyilvánvaló, amit köz- és anyanyelven szembe való adásnak neveznek, mert az ilyent közhelyen le lehet tartóztatni —, őt vagy mást vagy másokat önkényesen ne tartóztathasson le, hanem tartozzék előbb azon vármegye ispánjának jelenteni, amelyben az adós van, aki a jelen decretum erejénél fogva köteles legyen az adós urat nyomban meginteni és egyúttal megkeresni, hogy őt állítsa törvénybe. És ha nem tesz eleget a hitelezőnek, tizenkét nehéz súlyú, az ispán által behajtandó márka terhe alatt tartozzék az első törvénynapra a törvényszékre vezetni, hogy a felperesnek feleljen. Ha itt magát nem tudja megvédeni és tisztázni, vagy említett ura nem gondolna azzal, hogy őt a második határidőre elvezesse és előállítsa, az ispán köteles legyen urának javaiból a felperest nemcsak a tőkére, hanem az összes, a hitelező vagy felperes által tett költségekre nézve teljesen kielégíteni. Ha pedig az adós vagy vádlott ura által letartóztatva és a törvényszék elé állítva elmarasztaltatik, ura a bírósági határozat és az ispán meghagyása alapján köteles legyen az adós dolgaiból és jószágaiból, mint előbb mondtuk, a tőkeösszegre és a költségekre nézve elégtételt adni, és erre az ispán által is kényszeríttessék. Ha a vádlott vagyona nem volna az elégtételre elegendő, elsősorban azokat a dolgait, amelyekkel bír, kell a hitelezőnek becsértékben átadni, aztán pedig fejét is adják át hitelezőjének. Ha pedig valaki e részben az ispánnak nem engedelmeskednék, úgyhogy nem engednék meg, hogy a jelen decretum szerint tartozó kötelességét teljesítse, hanem arra kényszerülne, hogy az ügyet a király elé vigye, a birtok ura, amelyben ti. az ispánnak ellenszegülnek, legott a királyi felség által elengedhetetlenül behajtandó huszonöt márkában marasztaltassék el. Es őfelsége nem kevésbé tartozzék és köteles legyen a hitelezőnek vagy felperesnek a tar-