Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

XXII. Továbbá mivel azon jószágok és birtokjogok elfoglalása miatt, amelyeket a királyi felség az ő szolgáinak és más híveinek adományoz, nemcsak őfelségénél, hanem az egész országban is különféle panaszok és zúgolódások szoktak történni, igen sokan ugyanis azzal állnak elő, hogy mihelyt valamely jószágokat őfelségétől az ő emberei vagy mások felkérnek, nem vizsgálva meg, vajon őfelsége azokat jogosan és törvényesen eladományozhatja-e, azokat rögtön elfoglalják, és nem törődve az ő ellentmondásukkal, birtokukban tartják, ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy ezentúl azok, akiknek a királyi felség valamilyen jószágokat bármilyen néven és címen adományoz, ha azok uralmát az ország jogai, törvényei és szokása ellenére valamilyen úton az ellentmondók tiltakozásával nem törődve magukhoz ragadják, az ispán az ellentmondók által megkeresve köteles legyen őket nyomban meginteni, hogy kezüket azokból vonják ki. És ha első megkeresésére és megintésére nem akarnák azt megtenni, az ellentmondók által másodszor megkeresve a jelen decretum erejénél fogva tartozzék az igazságot előbb kiderítve őket letartóztatni, és azokból a jószágokból kidobni, s azonfelül a jószágok közbecsűjének megfizetésére minden módon kényszeríteni. Ha az ispán ennek a dolognak végrehajtására magában képtelen volna, a vármegye az ő megkeresésére köteles legyen mellette felkelni és alkalmas támogatással segítségére lenni. Ha pedig annyira hatalmasok volnának, hogy az ispán a vármegye segítségével sem tudná azt megtenni, a királyi felség az ispán által értesítve tartozzék a jószágokat lefoglaltatni.

27 XXIII. Továbbá elhatároztuk, hogy ha ezentúl a királyi felségtől valamilyen jószágokat felkérnek, és a felkérő azt kívánja, hogy őfelsége azokat saját nevében foglaltassa le, és egyben gondoskodjék arról, hogy az adománylevél úgy állíttassák ki, mintha azok a király kezéből adományoztattak volna, az ilyen adománylevél erre a záradékra nézve: „királyi kézből" érvénytelen legyen, és ilyennek tekintessék, és se az ispánok, se a nyolcadokon a rendes bírák és ítélőmesterek ne vegyék figyelembe.

28 XXIV. Továbbá hogy minden jószágot, birtokot és birtokjogot, melyeket a múlt, azaz 1485. évtől kezdve a mostani, 1486. évi vízkereszt ünnepéig bezárólag a királyi felség valakinek adományozott, ha és amennyiben azokat az ország jogai, törvényei és szokása ellenére elfoglalták, birtoklóik és elfoglalóik előbb királyi vagy nádori levéllel felhíva és megintve a felhívástól számítandó egy hónapon belül kötelesek legyenek és tartozzanak visszabocsátani. Máskülönben az ispán legyen köteles azon vármegyének maga mellé választandó és kiküldendő más nemeseivel együtt visszaadni azoknak, akiké voltak, és őket azokban megoltalmazni. Ha pedig a bírlalók hatalmasak volnának, az ispán pedig ennek végrehajtására képtelen és elégtelen volna, a vármegye tartozzék és köteles legyen a jelen rendelet erejénél fogva felkelni és az ispánnak e részben segítségére lenni. A bírlalóknak pedig, ha azt remélik, hogy a királyi adománnyal ezekben a jószágokban jogokat szereztek, az ország törvénye szerint kell keresniök. Ha pedig a bírlalók annyira hatalmasak volnának, hogy az ispán az egész vármegye segítségével sem tudná azt megtenni, a királyi felség