Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

ni, az ispán által legott egyenesen és elengedhetetlenül behajtandó ötven márkában marasztaltassanak el. Ezeknek a szolgabíráknak felismerhető címerüknek és pecsétjüknek kell lenni.

10 X. Továbbá mivel a káptalani és konventi emberek, akiket tanúbizonyságul küldenek ki, kedvezésből, jutalomért, ajándékért, gyűlöletből, félelemből vagy tetszés végett mind vallomásaikban, mind az oklevelek kiállításában igen sok és hihetetlen rendellenességet szoktak elkövetni; és pedig ez azért szokott megtörténni, mert nem kanonokokat, hanem oltárigazgatókat és káplánokat és gyakran iskolásokat és koldulókat, mégpedig olyanokat küldenek ki a végrehajtásokra, akiket könnyen meg lehet vesztegetni, ezért hogy e bajt kellő gondoskodással orvosoljuk, elrendeltük, hogy a kanonokok és szerzetesek minden káptalani és konventi helyen tartozzanak az egyházfőnek vagy helyettesének kezébe esküt tenni, hogy a végrehajtásokban megőrzik az igazságot, továbbá hogy ezentúl a káptalanokból kanonokot, a konventekből pedig áldozópapi renden levő szerzetest küldjenek ki a végrehajtásokra és senki mást. És ezeket sorban kell kiküldeni. És akármikor visszatérnek valamely végrehajtásról, eskü alatt mondják el, amit végeztek. Az utakra és a levelek váltságdíjára nézve pedig azt a szabályt és rendet tartsák meg, amelyet a néhai Zsigmond császár úr idejében követtek, és amely a jelen decretumban is alább meg van határozva. Amikor pedig valamely idézésre vagy tanúkihallgatásra vagy bármilyen más dologban kiküldetnek a királyi emberrel együtt — akinek jó és lelkiismeretes és jómódú birtokosnak kell lennie —, a kihallgatást egyenként kell megejteni mind a nemesekkel, mind a nem nemesekkel és mindenki mással, akit megkaphatnak. A kihallgatás előtt tartozik azonban tőlük szigorú esküt kivenni, hogy bármit fog tőlük kérdezni, híven és igazság szerint fogják megvallani. Azután pedig név szerint tartozik feljegyezni, hogy honnan valók, s ha nem nemesek, kinek a jobbágyai, s milyen állapotúak, továbbá amit ki-ki a dologról, amelyre nézve a vizsgálat folyik, saját tudomása szerint vall, azaz minden egyesnek tanúságtételét tartozzék szóról szóra leírni. Akikről pedig kiderül, hogy ezeket a rendelkezéseket áthágták, mint esküszegők és hamisítók s a közjó és a közigazság árulói javadalmaiktól legott fosztassanak meg, s főpapjaik kötelesek legyenek azokat másoknak adományozni, nekik pedig semmiképpen ne adhassanak kegyelmet.

11 XI. Továbbá mivel a szerzetes apátoknak és prépostoknak, főleg azoknak gondatlansága és hanyagsága miatt, akik a rendi szabályzatot nem tartják meg, konventjei nagyon rendetlenül, lazán és botrányosan szoktak élni, s leveleik kiadásában és végrehajtásokban igen sok rendetlenséget és csalárdságot szoktak elkövetni, ezért a királyi felség akaratából s a főpap és báró urak, főurak és a többi országlakosok közös tanácsára elhatároztuk és végeztük, hogy ezentúl a szerzetesi konventek apátságait és prépostságait, főleg amelyek pecséttel bírnak, senki más ne tarthassa birtokában, mint csupán ugyanazon rendbeli szerzetesek, amely rendhez az apátságok és prépostságok tartoznak. Es hogy az apátok és prépostok összes szerzeteseikkel együtt rendjük szabályzata szerint szerzetes életet legyenek kötelesek folytatni.

12