Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)

nem törvényekkel is fel legyenek ékesítve és inkább jó és szilárd intézmények szigorával, mint korlátlan hatalom vagy kárhozatos visszaélés keménységével igazgassák az alájuk rendelt népeket és egyúttal az uralkodás gyeplőit. Ezért mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy miután Isten legnagyobb és váratlan ajándékából s az ő kimondhatatlan és felfoghatatlan gondoskodásából, noha érdemtelenül, ezen királyi méltóság magaslatára felemeltettünk, mindig azt forgattuk elménkben, mindig azon gondolkoztunk, és mindig szívünkön viseltük, hogy azokat a rendetlenségeket és kárhozatos visszaéléseket, melyek ez országban elődeink, a fenséges király urak idejében és a mi időnkben is eddig, főleg a bíráskodásban előfordultak, eltörölhessük és kiirthassuk, és olyan üdvös és szilárd rendeleteket és törvényeket alkothassunk, amelyek elsősorban Megváltónk dicséretére és dicsőségére és azután világosan a magunk és egész országunk tisztességére, üdvére, javára és nyugalmára alkotottaknak látszanak, és amelyeket örökre törvényeknek és írott jognak tekintsenek, és sohase legyen szabad senkinek se tetszése szerint megváltoztatni vagy új és ellenkező törvényeket hozni, amint ez köztudomás szerint minden új király elismerése alkalmával megtörtént, és ezen szent szándékunknak és vágyunknak eleget is tettünk volna, ha országunk legsürgősebb szükségletei, főleg végvidékeinek helyreállításában és egyúttal a legkegyetlenebb ellenségek kiűzésében — akikkel országunkat elárasztva találtuk — meg nem gátoltak volna. Az ország végei ugyanis részint a csehek, részint a németek, részint a folyamatos török betörések és részint más szomszédos, mégpedig mindannyian ellenséges nemzetek által annyira szét voltak szaggatva és elfoglalva, hogy az ország belsején kívül teljességgel semmi sem maradt, és ez, mint előbb mondottuk, különféle ellenségekkel volt elárasztva és megtépázva; és ezek a dolgok okozták, hogy üdvös szándékunkat, noha az csakugyan szükséges volt, kénytelenek voltunk máskorra elhalasztani. Főleg azért, mert azt reméltük, hogyha legyőzzük az említett ellenségeket, akik az országot több éven át tűzzel-vassal pusztították, és már nem kételkedtek abban, hogy azt örökletesen megtarthatják (annyira megvetették ugyanis benne lábukat, hogy már elkezdtek az országlakosokkal összeházasodni és velük sógorságra lépni), azonnal békét, pihenést és nyugalmat szerezhetünk, s ezt a vágyunkat könnyebben teljesíthetjük. Azonban vagy az emberi nem ellenségének mesterkedése, aki a jó és üdvös szándékokra mindig leselkedik, vagy rossz emberek szorgalmazása és zabolátlan uralomvágya azt okozták, hogy e tekintetben csalatkoztunk reményünkben és véleményünkben. Mert miután Isten segítségével az ellenségeket kiűztük, s az ország vidékeit és végeit mindenfelől, noha a legnagyobb fáradsággal, költséggel és sokunk halálával nemcsak helyreállítottuk, hanem minden oldalon sokban kiterjesztettük és kiszélesítettük, és már azt terveztük, hogy amit mindig szívünkön viseltünk, teljesíthetjük, íme a felséges Frigyes császár úr és ausztriai herceg, akit pedig mint kedves atyánkat tiszteltünk és becsületünk, és neki minden dologban kedveskedni törekedtünk, háborút üzent nekünk, akik, mint fent mondtuk, a hosszú és igen súlyos harcokban kifáradtunk és kimerültünk, és azonnal betört országunkba, és itt súlyos és helyrehozhatatlan károkat, gyújtogatásokat, fosztogatásokat és különféle másfajta átkos bajo-