Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
„ÉRDEMED ÉS SZÁMOS RENDKÍVÜLI TETTED PÉLDÁJA MIATT NEVEDET A HALANDÓK MINDENÜTT LELKESEN DÍCSÉRIK.” (Blazovich László)
344 1468. április 145 gadni a békeszándékokat, illetve a közös együttműködést velünk, valamint barátainkkal és szövetséges társainkkal. A nyilvánvaló jelekből azonban mostanra be kellett látnunk, hogy várakozásainkra rácáfoltatok, hiszen mást sem tapasztalunk, mint hogy különleges igyekezettel törekedtek ellenségeket szerezni magatoknak, és háborút háború után keltve a gyűlölség tüzét a békeszerető szomszédok ártalmára fellobbantani, és ha már fellobbantottátok, azt a legpusztítóbb lángokkal tovább szítani. A legfelségesebb fejedelemről, a római császár úrról 3 , valamint Ausztria és Stájerország főurairól beszélünk, akik a mi legfelségesebb király urunk 4 számára és eme királysága, Magyarország számára, de a mi számunkra is szövetségesekké, testvérekké és barátokká lettek, s akikkel szemben — mint látjuk — nemcsak hogy hadat üzentetek, hanem földjeiken és területeiken berendezkedve tűzzel és karddal is pusztítjátok azokat. Hallanunk kellett azokról a kimondhatatlan, de Isten és az emberek előtt is ismeretes törvénytelenségekről, amelyeket a fent említett megállapodásokkal ellentétben országunk és a magunk ártalmára elkövettetek, és hasonlóképpen hallanunk kellett segítőitek oly gyakori gaztetteiről is. Mindebben nem érzünk mást részetekről, mint az alkalomkeresést a létrejött megállapodások és kétoldalú megegyezések felrúgására. Mert bizony az lehetetlen, hogy akár Ti magatok, akár atyátok ne tudtatok volna azokról az egyezményekről, amelyeket a mi legfelségesebb király urunk még az előtt kötött a fent említett római császár úrral, hogy utóbb atyáddal megállapodásra jutott volna, s amelyek érvénye őt magát és bennünket, alattvalóit is kölcsönös segítségnyújtásra és szoros baráti szövetségre kötelezi. Egyebek mellett tehát etekintetben is nyilvánvaló, hogy Ti szembeszegültök a mondott megállapodásokkal, amikor is megkerülésünkkel, és anélkül, hogy a legkevésbé is megosztanátok velünk a háború jogos indítékait, ellenségek gyanánt kezelitek király urunk, az ő országa és a mi magunk barátait, illetve szövetségeseit, és gondolkodás nélkül fegyveres erővel törtök rájuk. Mindig olyankor szokott sérelmet szenvedni a barátság, ha az egyik fél ellenségének tekinti a másik társait és szövetségeseit, vagy ha barátjának ellenségeivel szövetkezik össze. Ebből kifolyólag mi, akiket ama segítségadás szólít fegyverbe, amellyel szóban forgó király urunk, s az ő országa, illetve a magunk barátai számára tartozunk, s akiket Ti késztettetek fellépésre a megkötött megállapodások felrúgásával, nyíltan értésetekre s embereiteknek is értésére adjuk a jelen irat révén, hogy szándékunk szerint a római császár úr hű alattvalói — elsősorban is az osztrák hercegségbeliek — számára mint király urunk és országának barátai és a magunk szövetségesei számára mindenféle baráti tanáccsal és elvárható segítséggel rendelkezésre állunk, és a szükséges támogatás megadásával szolgálatukra leszünk ellenségeikkel szemben, így Veletek, illetve a tieitekkel szemben is. És jóllehet ilyenforma hadüzenetre nem is lenne szükség — miután Ti előzőleg annak tudatában hirdettetek háborút király urunknak, országának és nekünk magunknak is a barátaival és szövetségeseivel szemben, hogy a király s a magunk részéről számukra nyújtandó segítségről egyezmény köttetett —, de mert azt akarjuk, hogy mindeme fentiekkel kapcsolatban ne lehessen se általatok, se mások által hibánkul felróni bármit
