Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

ni, a súlyosakat a könnyűektől különválasztani vagy valami mesterséggel vagy furfanggal meghamisítani. 3. §. Aki mégis ez ellen merne valamit megkísérelni, azt ilyen módon kell büntetni: tudniillik az vagy azok, kik pénzünket elfogadni vonakodnának, büntetésül veszítsék el a pénzt, amellyel nekik tartoznak, vagy azt a dolgot, amelyért fizetniök kell, akképpen, hogy az a pénz vagy dolog az illető hely bírájáé és esküdtjeié legyen; és az adós hitelezőjével, a vevő pedig az eladóval szemben szabad és mentes legyen úgy, mintha ennek a mondott pénzt megfizette volna. 4. §. Azok pedig, akik, mint az előbb említettük, a királyi pénzt körülmetszeni és kisebbíteni, különválasztani vagy meghamisítani merészkednek, mint hamisítók és gonosztevők ne csak vagyonukkal, hanem országunk régi szokása szerint személyükben is bűnhődjenek. 5. §. S ha ezt azok a bírák és esküdtek, akiknek kezére az ilyen áthágok kerülnek, megtenni vonakodnának, s azokat büntetlenül távozni engednék, akkor őket a pénz vagy dolog elengedéséért a királyi fiscus

16 javára ugyanazon mennyiségű pénzben vagy annak a dolognak az érdekében kell elmarasztalni, a hamisítók elbocsátásáért pedig olyan, akár pénz-, akár személyi büntetésbe essenek, amilyent a mi felségünk megállapítani s reájuk róni jónak fog találni. 19. A királyi pénzváltókról De hogy pénzünk igazi értékében megmaradjon, és senki se akarja körülmetszeni vagy meghamisítani, elrendeltük azt is, hogy minden városunkban legyen egy királyi pénzváltó, akinek egyedül legyen joga a pénzt, tudniillik aranyforintokért vert pénzt, vert pénzért pedig aranyforintokat beváltani és becserélni. 1. §. Megtiltván bármely rendű és állású országlakosainknak és a külföldieknek is, egyenként és összesen, hogy ezután pénznek és aranyforintoknak pénzért való beváltására vagy becserélésére joguk és hatalmuk legyen, különben a beváltott vagy beváltandó pénz elvesztésével bűnhődjenek, melyet kincstárunk számára a királyi pénzváltóknak kell átadni. 20. Külföldi sókat nem szabad behozni, és azokat az országlakók ne is használják Végül minthogy Magyarország királyai, a mi elődeink helyes elhatározással elrendelték, hogy Magyarországunk határain belül más, mint egyedül az országban ásott sók forgalomban és használatban ne legyenek, s ezt a rendelést a mi felségünk is nagyon igazságosnak és helyesnek találja, mert bizonyára nagy esztelenségre mutat az, ha valaki másoktól kölcsönzi azt, amit a magáéból megkaphat; ezért mi, de csak miután a dolog felett előbb főpapjainkkal, báróinkkal és előkelőinkkel tanácskoztunk, s azt éretten megfontoltuk, hasonlóképpen megállapítottuk rendelet útján, hogy az országunkban kibányászott királyi sókon kívül másféle sókat egyáltalán semmiféle rendű, rangú és állású