Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

A SZENT RÓMAI BIRODALOM KORMÁNYRÚDJÁNÁL (Blazovich László)

fogva megtehetik), kivévén, ha a vétkesek vagy büntetésre méltók a királyi felségtől e részben kegyelmet nyertek, amellyel nekik megbocsátott. 3. §. Ha pedig a nádor, az ispánok és mások, akik bárói tisztet viselnek, valamint a városok rektorai az ilyen kiszolgáltatott gonosztevőket el nem foghatnák és meg nem büntethetnék, mindazonáltal bűnösöknek ítélve, levelesítenék: ebben az esetben azok, akik az ilyen gonosztevőket levelesítették, ezeket országunk összes bíráinak és igazságszolgáltatóinak bejelenteni és bűntetteik leírását tartalmazó levelükkel közzé tenni tartoznak. 4. §. S miután az ilyen levél a bírák, igazságszolgáltatók és a városok rektorainak kezéhez jutott, joguk és hatalmuk, sőt tartozó kötelességük leszen ezeket a gonosztevőket, ha saját területükön és határaikon belül megkapják, letartóztatni, elfogni és bűnösségükhöz képest méltó büntetéssel sújtani s kínpadra húzni, kivéve mindig azt az esetet, amidőn a királyi felség nekik kegyelem útján megbocsátott. 5. §. Aki a fent említett bírák, igazságszolgáltatók vagy rektorok közül a kezére került gonosztevőket megbüntetni átallaná, az tudja meg, hogy kétségkívül a mi felségünk legsúlyosabb neheztelését fogja magára vonni, és hogy felségünk az ebből származó vétség minőségéhez képest elengedhetetlenül meg fogja büntetni. 6. §. S ama gonosztevőket egyáltalán segíteni, pártolni vagy valamiképpen védelmezni se merje senki, az előbb mondott büntetés terhe alatt. 6. A jobbágyok szabad költözésének megengedése Elrendeltük ezenkívül, hogy jövendőre, jelen levelünk erejénél fogva, a mi királyi polgáraink, hospeseink vagy jobbágyaink, a mi városainkból, falvainkból, mezővárosainkból és szabad községeinkből s váraink területéről az egyházak, nemesek és más rendű emberek birtokaira, és megfordítva, az egyházak, nemesek és más rendű emberek jobbágyai a mi előbb nevezett birtokainkra és váraink területére, és általában a szabad sorsú emberek megannyian a nemesek birtokairól az egyházak birtokaira, és az egyházak birtokairól a nemesek birtokaira, az egymást örökre követő minden időkben teljesen szabadon és biztonságban átköltözködhetnek, hogy ott megtelepedjenek. 1. §. A jelen levelünkben világosan kifejezett ama mérséklő korlátozással, hogy ha bármely jobbágynak az ura a maga bírságait, melyekben jobbágya valamikor el lett marasztalva, egy hónap tartama alatt rajta be nem hajtotta, az ilyen bírságokat a mondott hónap elteltével fel nem veheti, és azt a jobbágyot vissza nem tarthatja, hanem az a jobbágy az előadott módon, károsodás nélkül, ott telepedjék le, ahol neki inkább tetszik. 2. §. A Dráva folyón túl lakó jobbágyoknak azonban e szabad költözködés jogát nem adjuk meg: sőt inkább elrendeltük, hogy az ő régi szokásaik mellett maradjanak meg.