Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MEGÚJULT GAZDASÁG – ERŐS ÁLLAM (Blazovich László)

XVII. Hasonlóképpen ha valakit kamaráinknak — kamarai tisztségünkben eljáró — személyei ellen elkövetett sérelmek vagy károk és bántalmak miatt, kamaráink ispánja ellenében, a mi vagy tárnokmesterünknek vagy valamelyik rendes bírónak a jelenléte elé idéznének meg, az ilyen ügyet, minden további halasztás nélkül az igazságosságnak megfelelően, az első határnapon véglegesen le kell zárni. Ha pedig említett kamaraispánunkat vonná valaki a törvény rendje szerint perbe, annak saját hatalmunk erejénél fogva előbb említett tárnokmesterünk fog igazságot szolgáltatni. XVIII. Elrendeltük azt is, hogy kamaráink bármely jószága vagy holmija után, amelyet azoknak az officiálisai szárazföldön vagy vízen, akárhol szállítanak, semmi vámot sem szabad szedni. XIX. Ezenfelül ugyanazon érsek úr emberének — a pénzverő vaseszközök őrzése fejében — minden egyes márka után egy, dénárokban leszámított nehezéket kell juttatni minden munkanapon. XX. Továbbá minden munkanapon ugyanazon tárnokmesterünk emberének, a királyi szerződésünkben megállapított összegen felül, egy-egy fél fertót fizessenek ki. Ha pedig kamaraispánunk minden egyes vert márka után bármely munkanapon a dénárokban leszámított egy-egy nehezéket és az említett fél fertót megfizetni vonakodnék, vagy a fizetést el akarná halasztani, az érsek úr és a tárnokmester embereinek teljes jogában álljon a pénzveréshez szükséges vaseszközöket elzárni. XXI. Továbbá ugyanaz a kamaraispán udvarunk alkancellárjának régtől szokásos járandóságát hiánytalanul kiadni és kifizetni tartozik. XXII. Hozzáfűzvén azt is, hogy azokat a sérelmeket és károkat, amelyeket kamaráink tisztjeinek valaki okozott, említett tárnokmesterünknek kell kivizsgálnia és orvosolnia. XXIII. A hamisítókra és azoknak pártfogóira vonatkozólag pedig országunk ősi szokásait kívánjuk megtartani. XXIV. Elrendeljük ezen felül országunk jólétét szem előtt tartva, hogy egyáltalán egyetlen ember se vigyen országunk határain túlra aranyat és ezüstöt tiszta formájában, hanem csak országunknak ebben az évben vert pénzét. XXV. Különösképpen pedig azt akarjuk, hogy senki se merészeljen garasokkal kereskedni, és ha észrevennék, hogy valaki azt teszi, az veszítse el valamennyi vagyonát, és büntessék meg személyében. XXVI. Hogy pedig a mi kamaránknak valamennyi említett rendeletét és rendelkezését minden egyes ember szigorúan betartsa, és hogy ugyanazok az új dénárok állandóan forgalomban legyenek és mindenütt beváltassanak, és ellenkezés nélkül elfogadják őket, azt óhajtjuk, hogy ha a piactartással rendelkező nemesek a mi pénzünket a piacaikon nem forgalmazzák, és ezt az érsek úr és a tárnokmester emberei jelentenék, ugyanezek a nemesek minden egyes alkalommal, egészen a hetedik esetig, ötven márkát tartoznak a mi kamaraispánunknak fizetni. A hetedig alkalommal pedig, ha hasonló vétséget követnének el, fosszák meg őket magától a piactartástól és ugyanannak birtoklásától. XXVII. Továbbá azok, akik vámmal rendelkeznek, amennyiben nem fogadnák el dénárjainkat, az említett módon bűnhődjenek.