Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)

MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)

kedéshez; hadjáratokban való sikeres részvétel esetén akár királyi, azaz az országos nemesség soraiba is kerülhettek. A mindenkori veszprémi püspök egyúttal a királynék kancellárja is. Hogy nagyobb súlyt adjon Benedek püspök a saját oklevelének, még a királynéval is megerősíttette az oklevelébe foglalt intézkedését. — Az oklevelet hártyára írták, hártyacsíkon függő pecsétje volt. A Veszprémi Káptalan Magánlevéltárában őrzik. Forrás: Zala vármegye története. I-II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp., 1886-1890. I. pp. 102-103. Érszegi Géza fordítása. 1 Benedek veszprémi püspök (1289-1311). 2 Jobbágyok, eredetileg a saját társadalmi rétegüknek élén álló vezetők; a különböző társadalmi állású népek előkelői. 3 Köveskál (Veszprém m.). 4 Veszprém, püspöki székhely (Veszprém m.). 5 Október 18. 6 Esztergom (Komárom-Esztergom m.). 7 Benedek veszprémi püspök (1289-1311), királynéi kancellár. 8 November 1. 90. 1293. november 10. Egy szombati napon Bécs városa előtt néhány bárónkat harcba küldtük... András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya minden Krisztus-hívőnek, mind a mostaniaknak, mind a majdaniaknak, akik a jelen írást olvasni fogják, üdvösséget abban, aki mindenki üdvössége. A királyi felségnek illik meghallgatnia alattvalói kéréseit, főként pedig azok óhajait, akikről közismert, hogy megfelelő időben kitartó hűséggel dicséretes szolgálatot tettek. Ezért jelen írásunk tartalmával mindenki előtt kinyilvánítjuk, hogy híveink: Nagy Itemus ispán és fivérei: Kwsa és Demeter színünk elé járultak, és alázatosan kérve előadták, hogy szeretett fivérünk, a kegyes emlékezetű László király

1 egy kiváltságlevéllel egykor nekik adományozta a Maros folyó melletti Hódosmonostora

2 nevű földet, s kitartóan azt kérik, hogy méltóztassuk meghagyni nekik azt a földet, és a mondott László király ama földdel kapcsolatos, nekik tett adományát méltóztassunk helybenhagyni és királyi kegyből kiváltságlevelünkkel megerősíteni. Megfontolván tehát az előbb említett híveink hűséges és kedves szolgálatait, amelyeket irántunk mindig és mindenhol hűségesen és fáradhatatlanul tanúsítottak, különösképp akkor, amikor koronázásunk után általános hadjáratban és felemelt zászlóval Albert úr, Ausztria és Stájerország hercege

3

, királyságunk és a mi akkori fő ellenségünk ellen, az országunkkal szemben elkövetett jogtalanság elhárításáért vonultunk, és hatalommal a herceg földjére lép-