Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
MINDIG ÚJRA (Érszegi Géza)
sikerük a szerencsén is múlik, a szemünk láttára a csatasorba állt kunokkal férfi módra olyan dicséretre méltóan szálltak szembe, hogy az ütközetben többszörösen kiérdemelték tetszésünket. Ezenkívül egyszer a hitetlen tatárok kegyetlen ellenségként országunkra törtek 4 , annak nagy részét szörnyű pusztítások és rablások közepette bekalandozták, országunk lakóinak mérhetetlen tömegét szörnyű rabságba hurcolták és mikor a tatárok a zsákmányukkal, országunk javaival megrakodva hazafelé vették útjukat, akkor az említett székelyek, hogy népüket és hazájukat megszabadítsák, Torockó 5 vára alatt a nekibőszült tatárok tömegével bátran szembeszálltak. A tatárokkal olyan dicséretre méltó csatát vívtak, hogy ebben az ütközetben több mint ezer embert a tatárok szörnyen kegyetlen fogságából kiszabadítottak. Mi tehát, mivel az uralkodás terhét magunkra vettük, kötelesek vagyunk mérni és mérlegelni mindenkinek az érdemeit, és kinek-kinek jutalmat adni érdemeinek megfelelően, ezért megfontolva a székelyek szívesen végzett dicséretre méltó szolgálatait, melyeket István király úrnak és nekünk nyújtottak, tordai 6 várunk Aranyos nevű földjét az Aranyos és a Maros folyók között, melyet korábban már István király úr nekik átengedett, minden hasznával és tartozékaival odaadtuk az említett székelyeknek és örököseiknek és örököseik utódainak, hogy örökjogon visszavonhatatlanul birtokolják hűséges szolgálatuk jutalmául valamint azért a nyolcvan lóért, melyeket szükség idején a székelyektől kaptunk. Hogy pedig ezen adományunk örökre megőrizze érvényességét, ezt a kettőspecsétünkkel ellátott oklevelünket adtuk nekik. Kelt a tiszteletreméltó atya Gergely Isten kegyelméből csanádi püspök, udvarunk kancellárja 7 , kedves hívünk kezei által az Úr ezerkettőszáz-nyolcvankilencedik, uralkodásunknak pedig tizennyolcadik évében október elseje előtti 14. napon. IV. László király az aranyosi székelyeknek adja vitézségükkel szerzett érdemeikért Aranyos földjét. A székelyek az ország határvidékein található településeken élő, elsősorban fegyverrel szolgáló kiváltságolt népek voltak. Az elbeszélő források szerint a királyi sereg könnyűlovasságát adták. Az ország nyugati, déli, délkeleti határaira települt székelyek az ország határának védelmét látták el. A vármegyénél kisebb területen, önkormányzattal rendelkező székekben települtek meg. Aranyos-szék az Aranyos és Maros folyók között Torda és Fehér vármegyék határán volt. Lakóinak jogállása hasonlíthatott a(z őri)magyarósdiakéra, akiknek jogait és kötelességeit V. István foglaltatta írásba 1270ben. Aranyost a székelyek is még V. István királytól kapták, az adományt azonban csak IV. Lászlóval foglaltatták oklevélbe. Az adományt III. András 1291. március 12-én megerősítette a hozzátartozó mintegy harminc település birtokjogával együtt. — Mind IV. László király adomány levele, mind pedig III. Andrásé elveszett. Szövege azonban megmaradt több hiteles átírásban, királyi megerősítésben. Többek között 1313-ban I. Károly király, 1394-ben és 1436-ban Zsigmond király, végül 1484-ben I. Mátyás király erősítette meg IV. László király adományát, illetve elődeinek jóváhagyását, mégpedig
