Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
VISSZA AZ ELŐDÖKHÖZ! (Érszegi Géza)
63. 1266. január 21. Az oroszlán, mint tudjuk, nem fenekedik a férgekre, és a sas nem kap szárnyra verebek ellenében... Kelemen püspök < Isten szolgáinak szolgája > Krisztusban igen kedves fiunknak, Bélának, Magyarország dicső királyának üdvösséget <és apostoli áldásunkat > ! A világmindenség körültekintő Rendezője úgy akarta, hogy az emberek, akiknek szaporodását egyazon törvény irányítja, hasonló magból szülessenek, ugyanaz az ég boruljon fölébük, és egy levegőt szívjanak; úgy rendelte, hogy amiképp mezítelenül jönnek e világra, azonképp mezítelenül is távozzanak belőle, s mindezek tekintetében nem tett különbséget szolga és szabad, szegény és gazdag, király és közrendű között. Hanem midőn az emberek elszaporodtak a földön, és sokan közülük féktelen akarattal szabad folyást engedtek heves és zabolátlan indulataiknak, míg mások józanabb megfontolással értelmük uralma alá vetették saját akaratukat, csakis a tisztesség hatására váltak, s méltán, ez utóbbiak az előbbiek elöljáróivá, ámbár a közérdek is abba az irányba hatott, hogy akik tökéletesebben uralkodnak érzelmeiken és jobbak mint akik elfoglalnak egy várost, 1 azok gyakoroljanak uralmat mások fölött, és a gonoszok kihágásai visszaszoríttatván, az emberi társadalom szerződései a derűs nyugalom védelmét élvezzék. Nem tagadjuk, igen kedves gyermekünk, hogy az Úr engedelméből időnként a hatalom vakmerő bitorlása juttatott egyeseket fejedelmi trónhoz. Mindamellett az általunk leírt volt a helyes út, sőt a leghelyesebb szempont arra, hogy akiket a természet egyenlőkként hozott létre, azok között a rangból fakadó előkelőség és a szolgálat megszabta alávetettség tegyen különbséget, mert ezzel az egyenlőtlenséggel semmi sem áll ellentétben, ha az alárendelt elismeri a maga érdembeli hiányait, az elöljáró pedig felismeri és elfogadja a maga természetbeni egyenrangú voltát. Az idők során így kiterebélyesedett elöljárói rendszer — amelyet fényes erkölcseikkel az atyák teremtettek meg, s amely a népek önkéntes hozzájárulásával, melyet a hosszan tartó szokás szilárdított meg, származott át az utódokra — hozta tehát létre a dicséretes és mindenkitől tisztelendő nemességet, és adományozta meg azzal a hatóerővel, hogy a nemesek szülöttei is nemesek legyenek, és hogy akiket a természet még nem ismert, azokat az emberi nemnek a nem jelentéktelen haszonnal járó emberi szokás ajándékozza. E körülmény azonban nem korlátozza az isteni kegyelmet abban, hogy szabad akaratú döntésével közelítvén kicsinyhez és nagyhoz, szolga rendűhöz és szabadhoz, fölemelje vagy a mélybe taszítsa ezt vagy amazt a maga korlátlan tetszése szerint, mely csalhatatlan, noha titkait az emberi elme föl nem foghatja.
