Levéltárak-kincstárak – Források Magyarország levéltáraiból 1000-1686 (Budapest-Szeged, 1998)
ÚJ IDŐK – ÚJ INTÉZMÉNYEK (Érszegi Géza)
34. 1222 Nekünk és utódainknak mindörökre ellenállhassanak és ellentmondhassanak... Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében! András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya. Mindörökké! Mivel mind országunk nemeseinek, mind másoknak Szent István királytól 1 megszabott szabadságát az olykor haragjában bosszúálló, olykor pedig rosszindulatú vagy saját hasznukat hajhászó emberek tanácsára hallgató némely királyok hatalmukkal sok mindenben megrövidítették, ezért maguk a nemeseink a mi és király elődeink felségét buzgó könyörgésekkel országunk megjavításáért zaklatták. Mi tehát az ő kérésüknek mindenben — ahogy tartozunk — eleget kívánunk tenni, különösen, mivel közöttünk emiatt már gyakran nem csekély volt az elkeseredés, amit a király iránti tisztelet teljes egészében való megőrzése érdekében illik elkerülni, ezt ugyanis senki más jobban meg nem teheti, mint ők, ezért megadjuk a Szent István királytól mind nekik, mind országunk más embereinek megadott szabadságot, valamint más, az országunk megjavítására vonatkozó dolgokat ily módon rendeljük: Évente Szent István király ünnepén 2 Fehérvárott 3 tartozzunk ünnepelni, hacsak sürgős dolog nem jön közbe, vagy betegség nem akadályoz meg ebben. Ha jelen nem is lehetnénk, akkor a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy helyünkön a peres ügyeket meghallgassa, és hogy a serviensek 4 is valamennyien, akik akarnak, szabadon odagyűljenek. Azt is elhatározzuk, hogy sem mi, sem utódaink servienst el ne fogjanak, vagy romlását ne okozzák valamelyik hatalmas úr kedvéért, csak akkor, ha előzőleg perbe idézték és a bírói eljárás során elítélték. Szintúgy a serviensek birtokai után semmiféle adót és a szabadok dénárját 5 sem szedetjük, házaikban és falvaikban hívatlanul nem szállunk 6 meg. Az egyház népei után sem szedetünk semmiféle adót. Ha egy serviens fiú utód nélkül halna meg, akkor birtokának egy negyedét 7 a leánya tartsa meg, a többivel úgy rendelkezzék, ahogy neki tetszik 8 . És ha váratlan halála miatt végrendelkezni nem tudna, akkor a hozzá közelebb álló rokonai tartsák meg. Ha viszont egyáltalán nem lenne rokonsága, akkor legyen a királyé. A megyésispánok a serviensek birtokain csak a pénzzel és a tizeddel 9 kapcsolatos ügyben ítélkezzenek. A megyei udvarispánok csak váruk népei felett ítélkezzenek. A tolvajok és az útonállók felett a királybírák 10 ítélkezzenek, de csakis az illetékes ispán előtt. Szintúgy az összebeszélt nép ne nevezhessen meg tolvajokat szokása szerint.
