A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára - Magyarország Levéltárai (2014)
4 Az 1770. évi szeptemberi főispáni utasítás előírta, hogy a tisztviselők egy éven belül adják át a levéltárnak hivatalos irataikat, a levéltár azt rendezze, lajstromozza, a jegyzőkönyveket tisztázzák, köttessék be, készítsenek mutatókat hozzájuk. Ezzel az utasítással kb. egy időben indult meg Heves vármegye levéltárának önálló működése. Első levéltárosnak 1768-ban Liszkay Miklóst választották meg. O a levéltári rendszer alapjának az időrendet tekintette. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez és az iratokhoz név-, hely- és tárgymutatót készített. 1786. esztendővel II. József felszámolta a nemesi megyék önkormányzatát. A vármegyék átmenetileg állami közigazgatási hivatalok lettek, a bíráskodást és annak iratait is elválasztották tőlük. A régi levéltári rendet 1790 és 1793 között állították helyre. A 19. század harmincas éveire alakult ki az a rendszer, mely szerint a levéltárban az átadás után azonnal lajstromozták az iratokat, ideiglenes kézi mutatókat készítettek, s csak jóval később kivonatolták a szövegeket, és ezek alapján készítették a háromféle mutatót. Ekkortól vezették rá az aktákra a megfelelő jegyzőkönyvi előterjesztések lapszámát is. 1812-től a jegyzőkönyvek, 1831-től a mutatók nyelve magyar lett. Az 1850-es években létrejöttek a közgyűlési és megyei törvényszéki jegyzőkönyvektől, illetve ügyiratoktól elkülönített levéltári csoportok, amelyek a korábbi századok vagy évtizedek során önállósult vármegyei tisztségek és hivatalok, valamint igazgatási feladatkörök nyomán keletkeztek. A mai szaknyelv ezeket külön fondnak vagy fondon belüli állagnak tekinti a vármegye levéltárában: első és másodalispán iratai, nemesi összeírások, adóösszeírások, közmunkalajstromok, úrbéri iratok, árvaszéki iratok, járási szolgabírák, megyei mérnök, tiszti ügyész után maradt iratok, levéltári hivatal iratai stb.).
