A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára - Magyarország Levéltárai (2014)

Kápolna, Márkáz, Mezőszemere, Nagyfüged) van minimális 1848 előtti anyaga. Tizenegy településnek (Atkár, Dormánd, Egerszalók, Gyöngyöshalász, Kál, Kompolt, Zagyvaszántó, Ostoros, Pálosvörösmart, Sarud, Tárnáméra) maradtak fenn iratai az 1849—1867 közötti időből. A községi iratok feltehetően a második világháború alatt vagy a negyvenes évek végén elvégzett ellenőrizetlen selejtezések során semmisültek meg még a településeken.

Az egri káptalan mint oklevelek kiállítására jogosult hiteleshely (locus authenticus) III. Béla király idejében már működött az egyházmegye központjában, az egri várban. A tatárjárás során Eger várát felégették, a káptalan minden oklevele elpusztult. A 14—16. században a káptalan működése kiterjedt Magyarország északkeleti részének szinte egészére. Eger várának 1596-os eleste után a káptalan hol Kassán, hol a jászói kolostorban működött, és végül 1725-ben tért vissza Egerbe. Levéltárát mindig magával vitte, s iratai a 18. század közepétől az egri székesegyház tornyában voltak elhelyezve. A káptalan oklevél- kiállító és hitelesítő tevékenysége 1874-től szűnt meg a közjegyzői intézmény elterjedésével. Oklevelei, másolati könyvei a levéltári törvény értelmében 1957-ben az Egri Állami Levéltárba kerültek. A hiteleshelyi jegyzőkönyvek 1599-től 1879-ig hiánytalanul megmaradtak, az iratanyag 1725 óta nem károsodott.

Az egri káptalan — 1804-től főkáptalan — mint a kanonokok testületé a püspök (majd érsek) tanácsadó szerve volt, s már a középkorban önálló intézményként tartotta fenn magánlevéltárát. Ebben őrizték

részint az egyházigazgatási jegyzőkönyveiket és irataikat, részint saját birtokaik gazdasági dokumentációját. Ezek 1957 óta szintén az állami (megyei) levéltár gondozásában vannak az Egri Érseki Hivatallal kötött letéti szerződés alapján. A káptalani magánlevéltár két nagy része közül a gazdasági levéltár a második világháború alatt és után komoly károkat szenvedett.

Az egri érsekség — 1804 előtt püspökség — közel egy évezredes fennállása során két levéltárat alakított ki: egyházi és gazdasági levéltárat. A gazdasági levéltár az érsekség, illetve püspökség birtokában volt uradalom birtokigazgatási iratait, valamint a papi tizedjövedel- mek kezelésére vonatkozó gazdasági iratokat foglalja magában. Az egri püspök tizedszedési joga már a 13. században tíz megyére — Borsod, Abaúj, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Heves, Be- reg, Ugocsa — terjedt ki. Később az egyházmegye felölelte Máramaros, Sáros, Szatmár, Kraszna, Jászkunság területét is.

Eger 1596-os eleste után a püspökség is Kassán, illetve Jászón rendezte be székhelyét. A törökkor után, Egerbe visszatelepülve Telekesy István püspök kezdte el gyűjteni a püspökség jogbiztosító iratait, megvetve alapját ezzel a későbbi gazdasági levéltár legfontosabb gyűjteményének. Utóda, Erdődy Gábor az uradalomhoz tartozó gazdaságok elszámolásánál évenkénti számadástestekbe csoportosította az egymással ösz- szefüggő iratokat. 1762-től Eszterházy Károly püspök építette ki a központi jószágkormányzói, a pénztári hivatalt, a számvevőséget, az ügyészi és építészeti hi-