Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Levéltárak és egyetemtörténetek - interjú Szögi Lászlóval (Készítette: Vér Eszter Virág)
Levéltárak és egyetemtörténetek - interjú Szögi Lászlóval szélek, akik nagy hatást keltettek, pozitívat: ilyen volt Hahn professzor úr, aki cigarettával a szájában lebilincselő, csodálatos előadásokat tartott görög és római történelemből, és az is imádta, aki egyébként egyáltalán nem akart Rómával vagy Görögországgal foglalkozni. A későbbi korszakokat tekintve Ur- bán Aladár ’48-as magyar történelmi előadásai meghatározóak voltak. Mellette ki kell emelnem Szabad Györgyöt, aki reformkort tanított, ami nekem egyébként tényleg a kedvencem lett, de nemcsak az ő hatására. Bennem valahogy ez a korszak a nemzeti felbuzdulás koraként egyébiránt is nagyon fontos volt, miközben Szabad György előadásai is kiemelkedő hatásúak voltak. A másik, amit megemlítek, hogy nem Nyugat-Európára, hanem Kelet-Európára specializálódtam. Egyetemes történelemből nagy volt a választék a Bölcsészkaron, és valahogy úgy orientálódtam, hogy a Perényi, Arató, Dolmányos által — tehát a Kelet-Európa Tanszéken — tartott órákra jártam. Voltak köztük igen baloldali beállítottságú, de nagyon jó tudósok. Arató Endrére én például úgy emlékszem, hogy egy kiváló tudós volt, és nagyszerű előadásokat tartott, illetve érdekes szemináriumokon tudtunk részt venni nála, Perényi professzor úrra pedig úgy, ahol először tapasztaltam meg, hogy a történeti földrajz ismerete nélkül nem lehet a történelmet művelni. Hogyan indult a levéltárosi pályád? Mikor és milyen körülmények között kezdted meg munkádat a Műszaki Egyetem Levéltárában? 1972-ben Sinkovics professzor urat megkérték, hogy ajánljon valakit, aki az alakuló Műegyetemi Levéltárba kerülne. Professzor úr behívott a következő szavakkal: „...Laci, maga olyan szervező típus, ott úgyis sokat kell majd nyüzsögni: csinálja, menjen oda.” Végül az ő tanácsára és ajánlására kerültem a Levéltárba, ami valójában meghatározta az életemet. Illetve Sinkovics profesz- szor úr is azzal, hogy beajánlott. Ez volt az első egyetemi levéltár, amit négy év alatt egy kolléganővel együtt rendeztem, és a nullából építettük fel. Mikortól vállaltál oktatói tevékenységet az ELTE Bölcsészettudományi Karán? Ki volt meghatározó hatással a tanári pályakezdésedre? Még zajlottak a levéltár rendezési munkálatok, amikor 1975 tavaszán a Segéd- tudományi Tanszéken (Molnár József halálával) megürült egy hely, és akkor engem hívott Sinkovics professzor úr. Másfél évig tanítottam óraadóként, s amint a státust be lehetett tölteni (1976 szeptemberében), átjöttem a Műegyetemről a Bölcsészkarra, mint tanársegéd. Az kell mondanom, hogy a pályakezdésben tehát, s minden más tekintetben is Sinkovics professzor úrnak nagyon sokat köszönhetek, aki hihetetlen tudású, komoly erkölcsi tartású személyiség volt. Szeretettel, de szigorral foglalkozott a fiatalokkal, ennek során mindig azt tapasztaltam, hogy számon kérte, amit tennem kellett. Miután a tanszékre kerültem, időnként behívott magához és megkérdezte, hogy készültem fel az órára, milyen módszereket akarok alkalmazni (stb.). Mindvégig tö22
