Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Kelényi Borbála: Magyarországi diákok mindennapjai a középkori Krakkói Egyetemen
Kelényi Borbála: Magyarországi diákok mindennapjai a középkori Krakkói Egyetemen Tanulmányaik finanszírozására a hallgatók három helyről remélhettek támogatást: egyrészt szüleiktől vagy rokonaiktól, másrészt egyházi javadalmakból, harmadrészt saját maguk teremtették elő a szükséges összeget (vagy értékeiket zálogosították el, vagy maguk vállaltak munkát egyetemi éveik alatt).22 Arra, hogy mekkora összeget emészthetett fel egy—egy krakkói hallgató tanulása, közvetett példa lehet Abafalvai Albert története. A rokona volt Bánfavi Barius Miklós titkos kancellárnak (1456—1457) és pécsi püspöknek (1455—1459), aki végrendeletében 2000 aranyforintot hagyott arra a célra, hogy a rokonság birtokokat vegyen, amelyek bevételéből Albertet kellett taníttatniuk mindaddig, amíg be nem fejezi tanulmányait (a teljes cél a szabad művészetek, kánonjog és teológia tanulása lett volna). A püspök korábban Bécsben és Pa- dovában gyarapította tudását, így saját tapasztalatból tudhatta, hogy mekkora jövedelem szükséges a külföldi tanulmányokhoz. Megítélése szerint tehát 2000 aranyforintnyi birtok bevétele elegendő évente erre a célra. 1463-ban végül a rokonok 1200 forintért vettek meg Hédervári László egri püspöktől és fivérétől hat Nógrád és Gömör megyei falut, köztük Zagyvafőt, ahol várhely volt. Úgy tűnik, krakkói tanulmányokra ekkora vagyon hozama is elegendőnek ítéltetett.23 Albert 1462-ben iratkozott be a Jagelló Egyetemre és 1464-ben lett a szabad művészetek borostyánkoszorúsa.24 Ceny w Kxakowie w latach 1369—1600. Lwów 1935. Függelék 8. (4. tábla), 10—11. (6. tábla), 39. (23. tábla); Marian Gumomki: Handbuch der polnischen Numismatik. Graz 1960. 204.; Jógef Sgymanski: Nauki Pomocnicze Historii. Warszawa 2001. 169.; Gyöngyössy Márton: Magyar pénztörténet (1000-1526). In: Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet. Szerk. Ferenczi László — Laszlovszky József — Szabó Péter. Bp. 2006. 263-264., 272.; Boroda, K.: Studenci i. m. 207., Knoll, P. W.: “A Pearl” i. m. 53. 22 Boroda, K.: Studenci i. m. 254—260. 23 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: MNL OL DL) 97 270.; Radváns^ky Béla — Závods^ky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. I—II. Bp. 1909-1922. I. 299—303; Borsa Iván: Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Danes család levéltára 1232—1525. A Hanvay család levéltára 1216— 1525. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 23.) Bp. 1993. 21 — 24.; Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. (Jogtörténeti Tár 1/1.) Szerk. Balogh Elemér. Bp. 1997. 360. (2967. sz.); Tamás Fedeles — László Kos^ta: Pécs (Fünfkirchen) das Bistum und die Bischofsstadt im Mittelalter. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien 2.) Wien 2011. 130. Barius Miklósra vö. Véber János: Barius Miklós, egy humanista műveltségű főpap a 15. század közepén. In: „Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris.” Tanulmányok a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából. Szerk. Bárány Attila, Pósán László. Debrecen 2014. 414—421. Barius Miklós egyes vélekedések szerint Ferrarában is tanult, jóllehet a levél, amit ennek bizonyítékául említenek, Véber János szerint nem igazolja a feltevést, miszerint Barius együtt tanult volna Janus Pannoniussal itt, csak annyit, hogy ismerték egymást. Megemlíthető az is, hogy Albert bátyja, Kristóf veszprémi kanonok és budai esperes 1451-ben Bécsben kezdte meg tanulmányait, ahol 1454-ben a szabad művészetek borostyánkoszo86
