Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régióin belüli peregrinációjában
Haraszti Szabó Péter: Primus inter pares? A prágai egyetem helye a magyar diákok régión belüli peregrinációjában összlétszámot jelen esetben nem is tudjuk pontosan meghatározni, a promó- ciók és graduálások száma önmagáért beszél: Prága megelőzte Bécset. Összegzés A szakirodalomra valamint az összehasonlító elemzésekre épülő becslésünk végén elmondható, hogy a prágai egyetemen tanulhatott a legnépesebb magyar diákcsoport, legalábbis 1409-ig mindenképpen. 1385-ig, noha Bécsből nem tudtuk mivel összehasonlítani a Prágából ismert arányokat, a promóciók számából adódóan a cseh főváros egyeteme minden bizonnyal meg kellett, hogy előzze a Habsburg egyetemet, hiszen az utóbbiban ismert összlétszámnak (1377-től) a Prágában vizsgára bocsátott diákok csaknem a felét tették ki. A német diákok első kivonulása Prágából 1385 körül, továbbá a bécsi teológiai fakultás megalapítása 1384-ben jelentősen növelte ekkortól Bécs súlyát a régióban, s noha a század végére némiképp már meg is előzte Prágát, a két intézmény még fej-fej mellett haladt egészen 1409-ig. Az ekkori prágai események azonban végleg másodlagos intézménnyé fokozták le a prágai egyetemet, amely a bécsi beiratkozások és promóciók számának óriási növekedéséből is kiolvasható. Frantisek Smahel és Szögi László nagyjából 1000 magyar diákkal számoltak Prágában, ám jelen vizsgálatok fényében mintegy 1200 főre tehetjük ezt a számot. Smahel és az ő nyomán Szögi László is elsősorban 1409-ig vizsgálták ugyanis az adatokat, mivel az ez évi megrázkódtatások alaposan felforgatták az egyetemet, természetesnek tűnt tehát ezt a dátumot végpontul kijelölni. Ha a Smahel által számolt 18000 összbeiratkozottal számolunk, s ennek a cseh nációra eső részét, vagyis a jogászoknál megfigyelt, de az összlétszámra is igaz 19%-ot, s ennek az 1/3 részét vesszük alapul, akkor mintegy 1100 magyar diákot kapunk 1409-ig. Tömegével már nem látogatták Prágát ezt követően a magyarok, de a számításaink alapján további mintegy 100—120 magyar képezhette még magát 1412—1420 között Csehországban. Vagyis ha Smahel számarányaihoz és a szakirodalom ismereteihez hozzátesszük a magunk számításait, akkor tulajdonképpen ugyanazt kellett volna kapnunk, a különbség csupán abból adódik, hogy a két kutató nem foglalkozott az 1409 utáni időszakkal. A maga feltehető mintegy 1200 magyar hallgatójával (köztük mintegy 300 jogásszal) a prágai Károly Egyetem lehetett Közép-Európa legnagyobb „magyar” egyeteme a 14—15. század fordulóján. 65
