Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Történelem segédtudományai - Ujvári Gábor: Hóman Bálint 1918-1919-ben

Ujváry Gábor: Hóman Bálint 1918—1919-ben

be addigi munkájukról. „Sajnálattal állapítja meg — rögzítette a jegyzőkönyv —, hogy a kormány ezúttal még nem teljesítette előterjesztett óhajtásainkat.” Ekkor választották a Szövetség elnökének a kiváló szlavistát, Melich Jánost, titkárának pedig a nyelvész-művelődéstörténészt, Trócsányi Zoltánt. Gerevich Tibor indítványára a Tudományos Intézetek Tanácsa megköszönte „Hóman Bálintnak a Tanács megszervezésével szerzett érdemeit”.

Ezután már csak egy találkozójukról maradt ránk irat: valamikor 1919. március 23-a után újra összefoglalták addigi tevékenységüket.33 A további fejleményekről semmit sem tudunk. A Szövetség minden bizonnyal megszűnt, s egészen más rendeltetéssel és formában 1923-ban Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége néven alakult újjá. A Hóman-hagyaték- ban lévő iratait tartalmazó palliumra Hóman — valószínűleg utólag — ráírta: „A Tud. Int. Orsz. Szövetsége megalapítjuk, hogy elkerüljük a »Közalkalmazottak Szövetsége« c. működő szocdem.-kommunista szervezetbe való belépést és annak gyámkodását.”34 A dokumentumokból valószínűsíthető, hogy Hóman ez esetben is a budapesti tudományegyetem kormányzattal kialakult vitájáig, 1919 januárjáig támogatta a jórészt éppen az ő kezdeményezésére alakult, egy ideig általa vezetett Szövetség munkáját, utána már inkább csak passzív szemlélőként, nem pedig az események alakítójaként tevékenykedett.

1918—1919-es magatartását azonban később is felrótták neki. 1930-ban Hóman Bálint sajtó útján elkövetett rágalmazás címén perelte Payr Hugo és Illés László újságírókat, akik a Fővárosi Hírlap május 7-i számában a Hóman a mentőangyal című cikkben céloztak 1918—1919-es szerepére. A lapban végül finomították a következő részt: „Persze ez nem jelenti azt, hogy e téren bárki is vetélkedhetne Hóman Bálinttal, aki mint érdekképviselet már a forradalmak alatt is megmutatta elhivatottságát. — Akkoriban ugyanis Hóman, mint múzeumi tisztviselő összehívta az összes budapesti állami múzeumok és könyvtárak tisztviselőit és az ülésen felszólította, sőt megagitálta őket, hogy — nyilván a keresztény nemzeti gondolat és a magyar hegemónia érdekében — szervezkedjenek a múzeumi igazgatók ellen. Látnivaló tehát, hogy az érdekképviselethez Hóman már akkor is értett — s igazán csak a rossz nyelvek mondhatják, hogy ez inkább önérdek-képviselet volt.”

Hóman így reagált az újságírók támadására: „Megjegyzem, hogy ez az értelmeden támadás annál jobban meglepett, mert én köztudomás szerint nem foglalkoztam politikával, s avval a múltban még kevésbé foglalkoztam, ha csak politikai fellépésnek nem tekinthetik azt, hogy a forradalom idején sikerült egy tisztviselői s egy magántanári egyesületet létrehoznom, s ezekben két fontos kategóriának a szakszervezethez való csadakozását megakadályoznom. Ezért akkor kommunista részről egy nyilvános tisztviselői gyülekezeten ugyan ellen33 Uo. 15/112. - A státuszrendezési tervekről lásd még uo., 15/113.

34 Uo. 15/111.

600