Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Történelem segédtudományai - Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal
Monok István: A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára? Egy közép-európai történet magyar példákkal ságának megszűntetése után került sor. 1848-ban, a Magyar Királyság reintegrálta az ekkor Erdélyi Nagyfejedelemségnek hívott államot, amely 1541 óta volt jogilag független terület. Az 1858-ban létrejött Erdélyi Múzeum Egyesület azonban elsősorban ugyan kutatóintézet volt, de nagyon hamar kialakította könyvtárát, levéltárát és múzeumát. Ezeket még a Román Királyságban is megtarthatta, csak 1950-ben kobozta el tőle a kommunista román állam. A történet tehát sokkal összetettebb, mint „A könyvtár múzeuma, vagy a múzeum könyvtára” kérdésfeltevés. Manapság inkább az emlékezetkultúra beszédmóddal közelítünk a problémához.26 A történeti tanulság az, hogy az összevont, vagy szétválasztott közgyűjtemények akkor működnek jól, ha ezek az adminisztratív változások a belső, szakmai logikát, és a történelmileg kialakított kereteket követik. Ha a dolog fordított, és államigazgatási, vagy ügyintézési kérdéssé degradálódnak az ilyen kérdések, akkor nagyobb részt a leépülés, a rombolás következik, a szerves építkezés helyett. Ezt az igazságot a technológiai változások sem írják felül. Összefoglaló Napjainkban a közgyűjteményi funkciók összekeverednek — mondják sokan, főként az államigazgatási, illetve intézményszervezési oldalon. A történelemben azonban ez nem újdonság. Soha nem léteztek „tisztán” levéltárak, könyvtárak, vagy éppen múzeumok. A gyűjtési szokások alapjaiban változtak meg a korai újkorban. Nem függetlenül a nagy földrajzi felfedezésektől. A kastélyok könyvtárai mellett kialakított ritkaságokat őrző szobákból igazi múzeumok lettek. Az értelmiségiek, a nemes családok tagjai meg akarták őrizni a régibb korok, a család régen élt tagjai emlékezetét. Ezzel összefüggésben a „régibb” könyv nem olvasmány, hanem értékes tárgy lett, a szép betűkkel nyomtatott könyv, a díszített kódex ugyancsak. Ahogy az ősök galériáját is megfestették. Napjainkban a könyvek digitális másolata sokszor helyettesíti az olvasási példányokat, és a könyv maga, egy megőrzendő tárggyá válik. Sokan gondolják tehát, hogy a hagyományos könyvtár múzeummá válik. A tanulmány ennek a változási sornak a kora újkori történeti állomásait követi végig, példákat hozva az európai elméleti irodalomból, illetve a magyar- országi könyvtár-, és gyűjtéstörténetből. 26 Ez egyébként ugyancsak nem új jelenség, hiszen az ars memoriae kapcsán a kora újkorban is sokan elemezték a gyűjtemények szerepét. Yö. Una Boltom: Das Sammeln und die ars memoriae. In: Macrocosmos in Microcosmo. Die Welt in der Stube, i. m. 129-168. 575
