Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Bozzay Réka: Utrechti pénzforrások: Anna Everwijn hagyatéka az egyetemen
Bozzay Réka: Utrechti pénzforrások: Anna Everwijn hagyatéka az egyetemen Leidenben, Franekerben és Groningenben a diákok adómentesen juthattak sörhöz és borhoz. Az utrechti akadémia egyetemi rangra emelésekor fontos érvként hangzott el, hogy amennyiben a diákok Utrechtben nem nyerik el ugyanezt a kiváltságot, szívesebben iratkoznak majd be, vagy esetleg át a már fentebb megnevezett egyetemekre. 1636. március 28-án fordult először az egyetemi szenátus a városi tanácshoz a sör és bor adómentességének kérésével, majd április 1 -én a tartományi rendeket is megkereste. Bár úgy tűnt, hogy mindkét intézmény hajlandó a kérdésről tárgyalni, a megbeszélések elhúzódtak, végül a tartományi rendek ellenállásán megbukott a dolog. Az utolsó kísérletről, mely ebben a tárgyban íródott, 1639 júliusából tudunk, ezt követően az adómentesség kérdése többet már nem merült fel.4 Flasonlóan problematikus volt az egyetemi bíróság (az ún. forum acdemicum) létrehozása is. Bár Leidenben, Franekerben, Groningenben és majd 1648-tól Fíarderwijkben is volt egyetemi jogszolgáltatás (egyetemenként eltérő jogkörrel és bírákkal), Utrechtben csak hét évvel az egyetemi rangra emelés után, 1643. szeptember 5-én fogadta el a városi tanács az egyetemi bíróság létrehozását. Ez ellen a tartományi rendek megint csak tiltakoztak, saját szuverenitásuk korlátozásaként élték meg a forum academicum létrejöttét, így végül nagyon rövid időn belül, 1644. március 15-én az egyetemi bíróság be is fejezte működését.5 A 740 magyarból 214-en csak Utrechtben tanultak a 17. század során, de a kizárólag Utrechtben beiratkozok száma a 18. században jelentősen megemelkedett. Ennek természetesen megvolt a magyarázata. A magyarok egyetemválasztásának alapvetően két fontos oka volt: híres professzorok és az egyetem anyagi támogatása. Utrecht a 18. században mindkét feltételnek maradéktalanul eleget tett. Híres tudósok tanítottak itt, úgymint Herman Alexander Röell (1653-1718), Frederik Adolf Lampe (1683-1729), Wilhelmus van Irhoven (1698-1760), Franciscus Burmán (1708—1793), Hieronymus van Alphen (1746—1803), teológiát, Christiaan Bernhard Albinus (1699—1752), Johannes Oosterdijk Schacht (1704—1792) orvostudományt, Petrus Weseling (1692—1764) filozófiát, csak hogy a legnevesebbeket említsük. Az egyetem, a város és a tartomány is próbált a szükséget szenvedő magyaroknak és erdélyieknek segíteni. Utrecht tartomány rendjei 1720. február 7-én határozatot hoztak magyar és erdélyi diákok anyagi támogatásáról:6 „hat magyar diák, akik itt tanulnak (...) ezennel támogatásképpen háromszáz 4 G. W. Kemkamp: De Utrechtse Universiteit 1636—1936. Eerste deel. Utrecht 1936. 76-77. 5 Kemkamp, G. W.: De Utrechtse i. m. 80-81. 6 Hét Utrechts Archief (a továbbiakban: HUA) 233 Staten van Utrecht. 232-67 Tweede reeks van de resoluties. A bejegyző határozat márc. 6-án készült el. 40-
