Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Molnár László: A Testnevelési Főiskola 1956-ban
Molnár László: A Testnevelési Főiskola 1956-ban Németh Zoltán (IV. évf.) MDP-tagként állt be a nemzetőrségbe és vett részt a Várbeli akcióban. Ezt a bizottság súlyosbító körülményként értékelte, ahogyan azt is, hogy nem segítette őszinte vallomással a vizsgálatot. Fegyvert a fentebb már említett Faludi századostól kapott engedéllyel együtt, és november elején neki is adta le. Ugyanakkor enyhítő körülménynek tekintették, hogy a fegyverét nem használta, illetve nem saját kezdeményezésre cselekedett. Az ő kihallgatásából tudjuk, hogy létezett egy, a tanárok és hallgatók közötti Összekötő és Vörös Keresztes Bizottság, mely a diákotthonban alakult meg. Kihallgatása végén Németh kijelentette, hogy mivel részt vállalt az eseményekben, nem tartja gerincesnek, hogy ádépjen az MSZMP-be. A bizottság kizárásra tett javaslatot, amit az igazgató jóváhagyott, de Hegyi Gyula szigorú megrovásra enyhített. Államvizsgáját 1957. szeptember 6-án tehette le. A volt DISZ-dtkár Kuttny Márta (III. évf.), aki a Forradalmi Bizottság szűkebb vezetésének számító Intéző Bizottságnak is tagja volt, nem úszta meg ennyivel. Mivel az október 23-i ülés egyik előkészítője volt, az ő számlájára (is) írták az igazgató leváltását, illetve a Nemessuri, Béki és Józsáné elleni kifogások megfogalmazását. Kuttny Mártától tudjuk, hogy még a Forradalmi Bizottság megalakulása előtt megbeszélés folyt a MEFESZ és a tanártestület képviselői között, ahol kifogások merültek fel az igazgatóval és Romák Éva tanárnővel szemben is. Utóbbi helyett Harmath Józsefet javasolták. Súlyosbító körülménynek vették, hogy a forradalom idején képviselt álláspontját még május elején is fenntartotta. 6-án történt ismételt kihallgatásán a személyi kérdéseket is tárgyaló október 23-i ülés előkészítéséről kérdezték. Ugyan ezt csak öten végezték, Kuttny csak Perger Gábor nevét említette, akiről ekkor már tudott volt, hogy sikerült nyugatra menekülnie. Bár Galla Ferenc csak 1 évre szóló eltiltást kért, sőt 12-én megfogalmazott különvéleményében Bély Miklós, az FVB elnöke csak szigorú megrovást végső figyelmeztetéssel javasolt, az FVB többi tagja kizárásra szavazott. Ezt Antal igazgató az ország összes egyetemére és főiskolájára kiterjesztette, amit Hegyi változadan formában hagyott jóvá. A vezetésben elfogadott elv volt, hogy a kizárás nem örök érvényű, hanem a munka világában eltöltött 1—2 év elteltével a kizárt hallgató kérvényezheti tanulmányai folytatását, feltéve, ha munkahelyéről megfelelő ajánlást tud hozni. Kuttny Mártát azonban egyetlen állami munkahelyre sem vették fel, így kénytelen volt magánházaknál vállalni alkalmi munkákat. Az innen hozott munkahelyi véleményt a TF-en nem fogadták el, így amikor 1958. április 25-én folyamodott visszavételért, kérelmét elutasították. A főiskola vezetését még a 100%-os hadirokkant édesapa kérlelése sem hatotta meg. Végül 1962-ben kerülhetett vissza férjezett nevén (Steiner Károlyné) az 5 éves levelező tanfolyamra, amit 1964. június 22-én kelt végbizonyítvánnyal befejezett.15 15 Ugyanakkor a törzskönyvben az oklevél rovat kitöltetlenül maradt. 326
