Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Kissné Bognár Krisztina: A zeneakadémia működése és hallgatói (1875-1919)
Kissné Bognár Krisztina: A Zeneakadémia működése és hallgatói (1875—1919) négy polgári, felső leányiskolái, vagy középiskolai osztály elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal kellett igazolniuk. A képesítő vizsgákra általában júniusban a Zeneakadémia épületében került sor. A szóbeli elméleti vizsga tárgyai között az adott hangszer tanításának módszertana, a magyar irodalom története és a neveléstan szerepelt, majd a tanárjelöltek hangszeres tudásukat is bemutatták. Gyakorlati tanításból a tanárképző hallgatóit a gyakorló iskolában végzett tevékenységük alapján osztályozták, a többi jelentkező a képesítő vizsga keretében tartott próbatanítás során bizonyíthatta tanári rátermettségét. A szabályzat lehetőséget adott a sikertelen vizsgálat egy-két éven belüli megismétlésére, de: „A ki másodízben megkísértett vizsgálaton nem képes kielégítő eredményt felmutatni, az többé vizsgálatra nem bocsátható.”12 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1908-ban kiadott 124.867 sz. rendeletével a tanítóképző-intézeti zenetanárok képzésének és képesítésének szabályait is megalkotta. A két éves tanfolyam során a tanárjelöltek a zenei szaktárgyakat hetenként legalább 20 órában a Zeneakadémián hallgatták, míg egyéb tárgyaik oktatását ugyanilyen óraszámban a tanítóképző-intézeti tanárjelöltek kollégiuma biztosította. A művészi, valamint a zenetanári képességek és ismeretek értékelése, minősítése mellett 1896-tól a Zeneakadémia tanárai kaptak megbízást a középiskolai ének tanítására vállalkozó jelöltek képesítésére is. 2.4. Tandíjak, ösztöndíjak Az akadémiai tanulmányok folytatásához nemcsak tehetséggel, hanem a tanfolyamok többségén megfelelő anyagi hátérrel is rendelkezni kellett, mivel a képzésen meghatározott tandíj megfizetése után lehetett részt venni. A díj összege az egyes tanfolyamokon és tanszakokon különböző volt. A legkevesebbet (25 Ft-ot) a gyakorló iskolai tanfolyamon, míg a legtöbbet (100 Ft-ot) az akadémiai tanfolyam zongora és hárfa tanszakán kértek a hallgatóktól. A nagybőgő, valamint a fúvós hangszerek oktatása ingyenes volt. Az éves díjat két részletben (szeptember, illetve február elején) kellett befizetni. Azok a növendékek, akik legalább egy évet elvégeztek az akadémián, tandíjmentességet kérvényezhettek. Az igazgatósághoz benyújtott, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett kéréseket október végéig bírálták el. A tandíj teljes egészének, vagy fele részének elengedésében a szorgalmas, jó magaviseletű, szegény hallgatók bizakodhattak. A kérelmező tanulmányai iránti elkötelezettségét a főtanszakból szerzett „jeles” osztályzat, rászorultságát a szegénységi bizonyítvány igazolta. Tandíjmentességben elsősorban a felsőbb osztályok növendékei 12 Szabályzat 1905. 101. 298
