Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a peregrinus diákságban (1850-1918)
Karády Viktor: Egy nagy kutatás margójára. Nemesek, keresztények, zsidók a pereginus diákságban (1850—1918) tett több mint harmadával. Népszerűségben ezt továbbra is a katonatiszti pálya követi úgy, hogy e kettő máris a választások többségét képezte. Ehhez képest sokkal ritkább volt, bár tíz százalék feletti, nem elhanyagolható aránnyal a műegyetemi és (ritkábban) az orvosi tanulmányok aránya. A kisebb szakok között feltűnik a mezőgazdász, erdő- és bányamérnöki szakok viszonylagos gyakorisága (meghaladva a nemeseknél ezeknek a szakirányoknak a két másik csoportban azonosítható arányait). Ez könnyen magyarázható azzal, hogy a nemes családoknak, mint privilegizált földbirtokos rétegnek, a földdel való foglalkozás mindig fontos maradt, sőt a gazdasági modernizáció viszonyai között még újabb funkciót is nyert. Azoknál, akik megőrizték földbirtokaikat, a mezőgazdász szaktudás a birtok átmentése és fejlesztése stratégiai eszközének bizonyulhatott. De a modern korban megjelent a közületi vagy magánbirtokban lévő erdőgazdaságokban a Selmecbányái mellett külföldi főiskolákon képzett erdőtiszti szakgárda iránti kereslet is, melynek elsősorban a nemességből jött jelöltek feleltek meg.9 Hozzájuk lehet számítani a teológus opciót, erős kontrasztként mind a zsidó, mind a többi keresztény pályatárssal szemben. Ez utóbbi ugyan nem volt gyakori, de sokkal több, mint a zsidóknál és lényegesen ritkább, mint a többi kereszténynél, demonstrálva azt, hogy a dualista korban a szekularizáció láthatóan érintette a nemesség széles rétegeit, melyekben azonban továbbra sem halt ki teljesen e történelmileg legrégibb és leghagyományosabb értelmiségi pálya iránti érdeklődés. Összegezve, a nemesi hátterű peregrinusokat szakválasztásukban még egyértelműen a tradicionális értékrend vezérelte. Közel kétharmaduk maradt meg a korábbi századokban domináns értelmiségi szakmáknál, melyeket a jog, a katonaság, a papképzés és a földműveléshez kötött tevékenységek képviseltek. Végül, a többi keresztény peregrinus szakválasztása a nemesekéhez több szempontból közel volt, de több szempontból ugyanakkor jelentősen el is tért ettől. Az analógiák a műegyetemi, művészeti és kereskedelmi képzésben való (az utóbbi kettőnél igen szerény) arányok hasonlóságában találhatók. A különbségek azonban sokkal látványosabbaknak tekinthetők. Az orvosképzésben, a bölcsészetben és a teológiákon a keresztény diákság a nemeseknél sokkal gyakrabban vett részt, bár az első kettőben a zsidók arányainál lényegesen ritkábban. A mezőgazdasággal kapcsolatos és katonatiszti pályák viszont sokkal kevésbé mozgósították a közrendű keresztényeket, a katonatiszti feltűnően ritkán. Ezzel szemben állt a teológia kivételesen erős pozíciója választásaikban. Meglepőnek tekinthető, hogy a modernizáció és többek között az 1894—18969 Lásd erre Miklós Hadas: Le public d' une grande école technique en Hongrie: L'Académie des Mines et des Forets (1867—1946). In : Ä la recherchede de l'espace universitaire européen. Etudes sur Г enseignement supérieur aux XIXéme et XXeme siécles. Ed. J. Schriewer - E. Keiner - C. Charle. Fraknfurt am Main-Berlin-Bern- New York-Paris-Wien 1993.396-421. 261
