Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Gazda István: Fizika tankönyvek, műszaki és népszerűsítő fizikák Magyarországon a reformkorban és az abszolutizmus időszakában (1825-1860)

Héjjá Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott képzési és képesítési előírások 19. századi történetéből akadt postakezelői, állami tanítóképzői, községjegyzői végzettségű, jó részük a polgári iskolai, gimnáziumi osztályokat járta ki és érettségizett. Az útbiztosok jellemzően sikerrel állták ki a vármegye által rendszeresített útbiztosi szakvizs­gát, a levéltárnok pedig az Országos Levéltár szaktanfolyamát végezte el. A minél magasabb szintű és sokrétűbb képzettséggel rendelkezők sem földrajzi értelemben, térben, sem az egyes igazgatási ágak, a törvényhatósági és az ál­lami szolgálat közötti választási lehetőségben nem voltak korlátok közé szo­rítva. Az 1904-es tisztikar legsokoldalúbb felkészültségű munkavállalója az a járási orvos volt, aki egyetemes orvostudori oklevele megszerzésével egy idő­ben középiskolai orvosi és egészségtan tanári végzettséget is szerzett, két éven belül pedig műtői, majd tiszti orvosi vizsgával szélesítette szakismeretét. Az adatfelvétel időpontjában árvaszéki jegyzőként dolgozó Schmidt Iván (1871 — 1957) rendkívül tudatosan építette karrierjét: Budapesten a Röser-féle kereske­delmi iskolában tett érettségi vizsgát, néhány hónapon belül Kolozsvárott abszolválta az államszámviteltant és képzettségének megfelelően — átmeneti időre ugyan — állami szolgálatba szegődött, pénzügyigazgatósági számgyakor­nok lett. Végül mégis a vármegyénél állapodott meg, egy évtizedig al- majd főszámvevő volt, s párhuzamosan jogi tanulmányokba kezdett és 1903-ban 32 évesen megszerzett állam- és jogtudományi államvizsgával a tarsolyában a minősítési törvény értelmében kvalifikálta magát az árvaszéki jegyzői posztra. A vármegye gyámügyi igazgatási ranglétráját végigjárva árvaszéki ülnökként vonult nyugalomba.17 A dualizmus időszakában a kor változásaira fogékony, sikeres tisztviselő nemcsak folytonos önképzésével, hanem helyváltoztatási készségével, mobili­tásával is fokozta érvényesülési lehetőségeit. A hivatalos közlönyben, napi­lapokban közzétett pályázati hirdetményekre rendszerint élénk érdeklődés mutatkozott, nemcsak helyből, hanem akár több száz kilométer távolságból is. Igaz ugyan, hogy Békés vármegye 1904-ben működő hivatali állománya 65%- ban helyi születésűekből állt, de a közvetlenül határos megyékből, Aradból, Biharból és Jász-Nagykun-Szolnokból származott együttesen további 16%-uk, s voltak a Dunántúl távol eső részeiből is néhányan. A Debrecenben született Szathmáry Sándor előzetes Vas megyei levéltárnoki szolgálat után nyerte el 1892-ben Békés vármegye árvaszéki nyilvántartói állását, amit tíz évig viselt, időközben helyben alapított családot, mégsem találta a helyét, a századforduló táján sorra pályázott meg győri, szatmári, trencséni, tolnai, zalai vagy éppen kassai levéltárnoki, ülnöki és pénzügyigazgatósági álláshelyeket, míg végül Szombathelyen állt munkába, hogy azután rövid idő leforgatása alatt Alsóku­17 Schmidt Iván szolgálati és minősítési táblázata 1891-ből és 1903-ból is fennmaradt: MNL BéML IV. B. 407. b. IV. 591/1891; MNL BéML IV. 425. 69. tétel; Személyi iratai között (MNL BéML XIV. 23. Schmidt Iván /1871-1957/ gyulai vármegyei tisztviselő iratai) ugyancsak megtalálhatók iskolai bizonyítványai mellett a vármegyei közszolgálatára vonatkozó dokumentumok is. 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom