Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Gazda István: Fizika tankönyvek, műszaki és népszerűsítő fizikák Magyarországon a reformkorban és az abszolutizmus időszakában (1825-1860)

Héjjá Julianna Erika: A közigazgatási tisztviselőkkel szemben támasztott

képzési és képesítési előírások 19. századi történetéből

szék közül került ki és valamivel magasabb volt az ügyvédi gyakorlatot folytatók száma is.

Mind a törvényszéki elnökökről, mind a királyi ügyészekről elmondható, hogy korábbi működési, illetve lakhelyük megegyezett a törvényszékek, ügyészségek székhelyével, legalábbis vármegyén belülről, legfeljebb valamely szomszédos vármegyei településről érkeztek. Öt százalék alatd értékkel elhanyagolható azok száma, akik kinevezésükkel az ország távolabb fekvő régióiba kerültek 1871 előtti lakóhelyükről; a legtöbben Pestről vidékre, de akadt törvény- széki elnök, akit Nagyszombatból Lúgosra, vagy ügyész, akit Debrecenből Tornára szólított a szolgálat.

Két kivétellel a megyehatáron belülről rekrutálódott Békés vármegye 1871-ben felállt törvényszéki és bírósági személyzete is.8 Az 51 bírói, telekkönyvi és kezelőszemélyzeti álláshelyre két községi segédjegyzőt és nyolc ügyvédet leszámítva korábbi megyei tisztviselők kerültek. A 22 tagból álló bírói kar átlagosan 41 évesen lépett hivatalba, az idősebbek, az 1820-as évek szülöttei kivétel nélkül törvényszéki ülnökök voltak, de ők adták a korábbi nyolc ügyvédet is. Ezekről a bírói kinevezésük idején éppen ügyvédként működő jogászokról elmondható, hogy a szabadságharc és a kiegyezés közötti neoabszolutizmus éveiben, illetve a rövid alkotmányos időszakokban a megyei szintű közigazgatást szolgálták esküdtként és jellemzően szolgabíróként, de közéjük tartozott Nogáll László volt pénztárnok és Herberth Antal korábbi másodalispán is. Bírói pályafutásuk jórészt békési működésükkel, elhalálozással vagy nyugdíjazással fejeződött be. Az 1871-ben kinevezett Békés megyei bírák másik csoportja a fiatal, 1830—1840-es években született jogászgenerációból került ki. Mindannyian a megyei ranglétra alacsony grádusú posztjairól, életkoruknak megfelelően esküdti és aljegyzői álláshelyekről érkeztek. A fiatalon meghalt Paál József és Márki István kivételével békési albírói, járásbírói működésük ugródeszkának bizonyult későbbi igazságszolgáltatási pályájuk kiteljesítéséhez: királyi táblai, kúriai bíró, közjegyző is került ki soraikból, Fábry Károly (1851—1925) pedig utóbb ügyvédként tevékenykedett, illetve országgyűlési képviselőként politikai karriert épített.

Az országos adatfelvételből és a leszűkített Békés megyei metszetből is jól látszik, hogy az 1871-ben kiépített, közigazgatástól függetlenített igazságszolgáltatási rendszer legnagyobb részben megyei tisztviselőkre épített. Ezzel együtt a több mint másfélszáz hivatalnok egyidejű kiáramlása ellenére a vármegyei igazgatási gépezetben nem adódott átmeneti fennakadás sem, hiszen a távozók jó része azokból állt, akik a megye égisze alatt is az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó feladatokat végeztek: másodalispánokból, törvényszéki elnökökből és ülnökökből, telekkönyvi tisztekből, esküdtekből. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztását rögzítő új vármegyei szervezési sza8 Békés, 1871. május 21.

220