Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 2. 19-20. század - Durovics Alex: A Pozsonyi Líceum hallgatói a 19. század első felében
Durovics Alex: A Pozsonyi Líceum hallgatói a 19. század első felében megléte.54 Pozsony esetében a helyzet további javítását szolgálták azok a személyi változtatások, melyek 1843-ban — az 1841-ben bevezetett magyar tanítási nyelv ellen fellépő és Bécstől segítséget váró55 — Stúrnak és több növendéknek elcsapásával jártak.56 Utolsó időszakunkban a bekövetkezett eseményeknek megfelelő visszaesést láthatunk. Az 1843-as évet követően a líceum tanfolyamainak létszáma stagnál egészen 1847-ig. Az ekkor kezdődő kisebb mértékű emelkedést az 1848—49-es szabadságharc végképp megtörte, ami után az iskola régi keretei között már sosem folytatta működését. Az 1849/50-es tanévben a korábbi hallgatók közül mindössze 28-an maradtak a líceum még működő évfolyamain, míg az újonnan jelentkezett hallgatók száma 32 főre csökkent. A diákság földrajzi megoszlása. Kerületek Minden oktatási intézmény esetében egyike a legérdekesebb kérdéseknek, hogy mekkora területre terjedt ki a vonzáskörzete. Természetesen, ahogy akárcsak napjainkban, úgy a korabeli korszakokban is a földrajzi távolság nagy szerepet játszott a diákok iskolaválasztásában, habár egy jó hírű oktatást nyújtó intézményben való tanulás lehetősége - akárcsak a külföldi tanulmányoknál - több esetben fölülírta a távolsági korlátokat. Pozsony a korszakban pezsgő kulturális és gazdasági életével minden bizonnyal vonzó célpontot nyújtott a líceumi diákság számára. Kényelmes földrajzi helyzete pedig feltételezhetően azok számára is ideálisnak tetszhetett, akiknek a pozsonyi iskola csupán a külföldi út előzetes állomását jelentette. Ez világos, figyelembe véve azt, hogy a Pozsonyi Líceum létszámok terén — túlszárnyalva Eperjes kollégiumát és Késmárk líceumát - a legrangosabb iskoláját jelentette az evangélikus oktatási intézményeknek. Ennek az állításnak alátámasztására tekintsük át a diákok földrajzi megoszlását a Magyar Királyság korabeli közigazgatási beosztását véve alapul. A kerületek és kiváltságos körzetek vizsgálatánál azt látjuk, hogy az evangélikus népesség arányának és a földrajzi távolságnak megfelelően a Pozsony vármegyét is magába foglaló dunáninneni kerület aránya a legmagasabb. A diákok döntő többsége, közel 60%-a érkezett ebből a régióból, míg a dunántúli kerület csak 11%-ot ért el. Utóbbi alacsony értéke annak tényével könnyen magyarázható, hogy a kisebb számú evangélikus népesség számára a líceumi képzés színtere a soproni és a pozsonyi líceum között oszlott meg, melyek közül az előbbi jelentett elsődleges oktatási központot. Hasonlóan magyarázható a tiszáninneni kerület alacsony részaránya is, hiszen bár a térség jelentős evangélikus népességgel rendelkezett, a korszakunkban virágzó eper54 Haátt L.: A magyarországi ágostai hitvallású i. m. 63. 55 A magyar nevelés története i. m. 316. 56 Markusovs^ky S.: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum i. m. 463. 188
