Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)
Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Simon Katalin: Az alsófokú oktatás helyszínei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig
Simon Katalin: Az alsófokú oktatás színhelyei Budán a 18. század végétől a 19. század közepéig hez mérten mindössze egy vagy két tanító működését tartották szükségesnek a hitoktató plébános mellett, a nagyobb városi iskolákban három tanítót írt elő az egyházhoz kötődő hitoktató (általában a plébános) és a latintanár mellett, végül a normáliskolákban ezen felül még külön rajz- és zenetanár alkalmazását követelte meg a rendelet.4 Mind a tanítók alkalmazását, mind az iskola felépítését és karban tartását az adott községre bízták, azzal a kitétellel, hogy szükség esetén az elsőrendű népiskoláknál a tanulmányi alaptól lehet erre segélyt kérni. Falusi iskolák esetében a földesúr vagy a templom kegyurának jóindulatától függött a tanítók megfizetése.5 Alapfokú oktatási intézmények Budán az I. Ratio Educationis előtt Budán már a 18. század közepén jól kiépítettnek mondható volt az alapfokú oktatási rendszer. 1692-ben még a Budai Kamarai Adminisztráció rendelte el elemi iskola létrehozását az újonnan betelepülők számára.6 A Várban a 18. század közepén a jezsuiták biztosították a latin nyelvű elemi oktatást, kollégiumukkal szemben működött a német nyelvű alapfokú (városi) iskola egészen 1786-ig, amíg helyüket át nem vette az egyetemi nyomda (1771 előtt Nr. 145., mai Hess András tér 5. — Országház utca 1-3. alatt).7 Az 1720-as évekre a Vár mellett Buda többi városrészében is megalakultak a kisebb elemi iskolák, így a Vízivárosban (német, magyar, a bosnyák ferenceseknél pedig szerb nyelvű oktatással), a Tabánban (1722-től német nyelvű katolikus városi iskola, léssel szerepelnek. Friml Aladár: Az 1777-iki Ratio Educationis (Pedagógiai Könyvtár I. ). Bp. 1913. 65-70. 4 FrimlA.: Az 1777-iki Ratio Educationis, i. m. 70-71. 5 FrimlA.: Az 1777-iki Ratio Educationis, i. m. 68—71. és 80. 6 Miller, Joannes Elemoos. Ferdinandus: Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de libera regia ac metropolitanaurbe Budensi, ab ejus nativitate, anno quippé MCCXLII ad praesentem usque annum MDCCLX. Buda 1760. 88.; Pásztor Mihály: Buda és Pest a törökuralom után. Bp. é. n. [1936] 236.; Géra Eleonóra Erzsébet: Kőhalomból (fő)város. Buda város hétköznapjai a 18. század elején. Bp. 2014. 274—275. 7 Miller, J. E. F.: Epitome vicissitudinum i. m. 88. /No. 145./; 99.; Florier Miklós: Budapest műemlékei I. Magyarország műemléki topográfiája IV. kötet. Szerk.: Pogány Frigyes. Bp. 1955. 584-585.; Géra E.: Kőhalomból (fő)város i. m. 275. A házszámok alapja a házszámozások változásait követő telekkönyvi összeírások, BFL Buda város Telekhivatalának iratai. Telekkönyvek (IV.1002.Í) 14. köt. (1754), 29a. köt. (1771), 43. köt. (1786), 53-54. köt. (1794), 66-67. köt. (1804), 86-87. köt. (1814), 105. köt. (1823), 157—160. köt. (1844). A mai címmel történt azonosításhoz lásd Felhő Ibolya — Gál Éva: Buda város topográfiai mutatója 1. Vár, Krisztinaváros. Topográfiai mutatók II. (Budapest Főváros Levéltára Kiadványai. Levéltári Dokumentáció 6.) Bp. 1980. és Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Felhő Ibolya hagyatéka (MNL OL P 2121). 122
