Draskóczy István - Varga Júlia - Zsidi Vilmos (szerk.): Universitas - Historia. tanulmányok a 70 éves Szögi László tiszteletére - Magyar Levéltárosok Egyesülete kiadványai 15. (Budapest, 2018)

Oktatástörténet - 1. Középkor és kora újkor - Robert Offner: Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostanhallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században?

—— Robert Offner Milyen egyetemeket látogattak az erdélyi és magyarországi orvostan­hallgatók, illetve azok közép-európai kollégái a 16. században? Aló. század elején nem működött egyetemi orvosképzés a Duna-Kárpát- medencében. A Mohácsot követően három részre szakadt Magyar Királyság államaiban a politikai-gazdasági feltételek sem voltak alkalmasak egyetem lét­rejöttére, jóllehet volt erre próbálkozás, például Erdélyben János Zsigmond fejedelem tervezeteként (1570), de korai halálával és az azt követő zaklatott időkben ilyen vonatkozású kísérletek nem ismétlődtek meg, legalábbis a vizs­gált században. Az egyetemi oktatásra vágyó fiatalok külföldi főiskolák látoga­tására kényszerültek, ami egyébként peregrinatio academica (diákmigráció) néven Európa-szerte elterjedt gyakorlat volt. A felsőbb szintű oktatást igénylőknek csupán igen kis hányada érdeklődött az orvosképzés iránt, és így európai vo­natkozásban is, az orvostanhallgatók számaránya ritkán érte el az 5%-ot. A legtöbben a studium generale (filozófiai alaptanulmányok) oktatásán vettek részt, ezen túlmenően, a teológia iránt vonzódtak e korban, a társadalmi igényeknek és munkapiaci lehetőségeknek megfelelően. Ezt követték a jogi tanulmányok és csak harmadikként a medicina.1 Az orvos társadalmi szerepe akkoriban nagyban eltérő volt a maitól, főleg a ragályokkal kapcsolatos felügyeletre kor­látozódott, mert a gyógyításban mindenekelőtt más szakmabelieké (borbély­sebészek, füvesasszonyok, bábák, felcserek) volt ez az osztályrész. Ehhez tudni kell, hogy a három felsőbb tanulmány sokkal több anyagi áldozatot je­lentett a diákok eltartói, illetve finanszírozói számára, és ez is lényegesen kor­látozta a külföldre „bújdosó“ diákok számát. Tanulmányunk egyetlen célja megvizsgálni és összehasonlítani az eddig ismert, illetve tisztázott koraújkori egyetemjárás ismeretében a Kárpát-me­dence lakóinak és a közép-európai népek szokásait az orvosképzés gyakorla­tára vonatkozóan. Ez annál is inkább érdekes, mert a vizsgált diákság szárma­1 Köbért Offner. Deutsche Universitäten als Ausbildungsstätten siebenbürgischer Mediziner von den Anfängen bis zum Jahr 1850. In: Peregrinado Hungarica. Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. (Contubernium 64.) Hrsg. Márta Fata - Gyula Kurucz — Anton Schindling. Stuttgart 2006. 287-344. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom