Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)

Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827

Fiume követeinek éppúgy nem lehetett helyük a horvát saborban, mint a Horvát- Szlavón határőrvidék képviselőinek a magyar diétán.41

Mint ismeretes, az 1809. évi bécsi béke - az I. Napóleonnal kötött előzetes megállapodások ellenére - Fiúmét Károlyvárossal együtt elcsatolta, hiszen a francia császár önálló államot szervezett „Provinces illyriennes” néven, amelynek része lett Fiume is. A párizsi békeszerződés megkötése után ez az államalakulat az Osztrák Császárság birtoka lett, és 1815-ben formálisan királysággá alakították, Dalmáciát azonban leválasztották róla.42 A magyar rendek az úgynevezett rendeleti vagy országgyűlés nélküli időszakban a legfőbb politikai fórum híján nem tudtak együttesen fellépni Fiumének a Magyar Királysághoz történő visszacsatolása ügyében. Egy-egy vármegye - mint Pest, Nógrád, Nyitra, Pozsony stb. - szórványos és erőtlen próbálkozásait a kérdésben az udvar határozottan visszautasította.43 A visszacsatolásra csak az 1821/1823. évi, a bécsi udvarral nyíltan szembeszegülő politikai (vármegyei) mozgalom csúcspontján, a rendek elégedetlenségét is lecsillapítandó, 1822. július 1-jén csatolta vissza a Fiúmét és a Horvátországnak a Száván túl eső területeit a Magyar Szent Koronához.44

Ezt az 1825/1827. évi országgyűlésen a 13. törvénycikkben a rendek megerő- síttették: „Miután az országnak Száván túli, úgyszintén tengermelléki, másként magyar tengerpartnak nevezett részeit, melyek az 1809-ben végződött háború által elszakasztattak, majdan szerencsés visszaszereztetésök után О szent felsége az ország szent koronájához visszacsatolta és azon állapotba, melyben az 1809. évi elszakadás előtt vadának, visszahelyezte: a karok és rendek ezen visszacsatolást a késő utókor emlékezetére, törvénybe iktatni határozták. Nem kételkedvén, hogy valamint föntnevezett О szent felsége, úgy felséges utódai is, az országnak és a hozzá kapcsolt részeknek minden birtokait és részeit... mindenestől vissza fogják kebelezni. ”45

A Mária Terézia által kiadott diploma tehát lényegében véve 1918-ig meghatározta Fiume jogállását a Habsburg Monarchiában, egyszersmind folytonos közjogi viták tárgya lett a magyar és horvát politikai életben, éppen úgy, mint mindkét nemzet történetírásában.

41 OLMKKAg. 1808. nr. 8751.

42 Fiume 1809 és 1822 közötti történetéről lásd bővebben: Racki, 1869. 113-117. p.; Radich, 1883. 173- 174- p.; Kobler, 1896/c. 87-100. p.; Fiume, 1912. 75. p.; Fest, 1920. 13-14. p.

43 Lásd OLMKKAg. 1815. nr. 6641., 9137., 10.693., 14.164., 15.681., 1816. nr. 842.

44 OL MKK Ag. 1822. nr. 8674-, 9236. Kiadva: La incorporazione di Fiume all’ inclito regno d’Ungheria memorie. Fiume, 1823. (továbbiakban: La incorporazione, 1823.) 16-17. p.; OL RL Archivum palatinale. Archivum palatinale archiducis Josephi. Archivum palatinale secretum archiducis Josephi. 1822-1823. 87. dob. nr. 11. Az inkorporációról lásd még: La incorporazione, 1823. 37-58. p.; Radich, 1883. 176. p.; Fiume, 1912. 75. p.

45 MTT, 1740-1835.447. p.

■ 91 ■