Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Hudi József: Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században - Soós István: Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827
előtt. A városnak a Magyar Szent Koronához csatolását az tette lehetővé, hogy az - legalábbis az egykorú szakértői vélemények alapján - egyetlen ország vagy tartomány területi fennhatósága alá sem tartozott. A diplomában foglaltakkal kapcsolatban felmerül a kérdés: vajon a királynő valójában ki akarta-e hasítani Horvátország kebeléből a várost, vagy ez csak Fiume külön kívánságként fogalmazta meg, tudniillik fel kívánta bontani az államjogi összeköttetést Horvátországgal, és ezzel együtt szerette volna elérni, hogy a várost külön testként kezeljék. Mária Terézia tulajdonképpen a város kérését teljesítette, amikor a diplomába beiktatta, hogy Fiume minden territoriális fennhatóság alól mentesüljön, egyszersmind éles különbséget téve közötte és a mindenkori horvát kerület, Buccari között. Ekképpen a város elérte, hogy a felette - mint a szent koronához csatolt külön test felett - a szuverenitást kizárólag a mindenkori uralkodó és a Magyar Királyság országy- gyűlése gyakorolhatta. Horvátországnak, ahogy azt a Fiume közjogi helyzetét kutató és vizsgáló 19. századi horvát történetírók egy része - közöttük is elsősorban Franjo Racki - is értelmezte, legfeljebb valamiféle latens fennhatósága maradhatott meg.17 II. József 1786-ban megszüntette Szeverin (Szörény) vármegyét, 1787-ben Fiúmét, Buccarit és Vinodolt mint magyar tengerpartot a fiumei kormányzó joghatósága alá helyezte.18 A horvát rendek Fiumének a Magyar Szent Koronához csatolását kezdettől fogva megkérdőjelezték. Az uralkodónőnek ezt a lépését területi változásnak tekintve, annak törvényességét kizárólag a magyar országgyűlés beleegyezésétől tették függővé. Erre, azaz a Fiume közjogi állását megerősítő törvény meghozatalára, az 1790/1791. évi diétán kerülhetett volna először sor. Ekkor a város maga is kérte a becikkelyezést. Az országgyűléshez intézett memorialejában kifejezte azt az igényét, miszerint a fiumeiek ismét magyarrá válhassanak,19 és boldogságukat abba helyezhessék, hogy a várost és kerületét „... Magyarország szent koronájához új jogcímen .. "20 kapcsolják, és ezt törvényben rögzítsék. Egyszersmind hangot adtak annak az óhajuknak is, hogy a várost ne tekintsék egyetlen tartománynak vagy országnak sem alávetettnek, hanem szabad állapotú területnek, amely a jövőben ugyanakkor mindenkor kész a magyarországi külkereskedelem bejárataként szolgálni.21 A magyarországi rendek napirendre tűzték a becikkelyezést, egyetértve a város kívánságával, és elfogadták, hogy azt meg fogják őrizni „... szabadalmas állapotában .. .”.22 ellentétben a buccari kerülettel, amely már régen Horvátország szerves része.23 A horvát rendek azonban tiltakozásukkal meghiúsították a város törvényes inkorporációját.24 II. Lipót 17 Raéki, 1869. 68-71. p. 18 Radich, 1883. 157. p. 19 „Ad excelsos proceres et inclytas status et ordines et in Generalibus Regni Comitiis Budae congregatas hu- millima instantia Capitaneatus, et nobilium patriciorum, totiusque Communitatis Liberae Urbis Maritimae Commercialis Fluminensis.” Flumini, 1790.; Radich, 1883. 158. p. 20 Szalay, 1861. 15. p.; Radich, 1883. 158. p. 21 Uo. 22 Uo. Lásd erről bővebben: Raéki, 1869. 77-81. p. 23 Lásd erről bővebben: Racki, 1869. 79-84. p.; Radich, 1883. 158. p.; Fest, 1920. 11. p. 24 Repraesentatio SS. et OO. Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae e generali eorundem congregatione Zagrabiae die 7 sequentibus diebus mensis Iunii 1791. OL MKK Ag. 1791. nr. 8802., 8862. Lásd erről: OL MKK Ag. 1791. nr. 9605. Lásd erről még: Racki, 1869. 92-93. p. Beilagen, nr. 38. LXVI- LXVII. p.; Radich, 1883. 159-160. p. ■ 87 ■
