Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Várady Zoltán: A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján
és kaptak céhprivilégiumot. A vegyes céh új privilégiumát a király 1820-ban adta ki.24 A faluban élő többi kézművesmester a pápai céhek valamelyikéhez tartozott.25 A legfontosabb intézményes társadalmi szervezőerő a 18. században református egyház maradt. Ennek bázisát a református birtokosság képezte, amely a beházasodással vagy vétellel birtokot szerzett evangélikus birtokossággal egészült ki. 1747-ben a Vaszarról elűzött evangélikus jobbágyok jó részét is befogadták. Az evangélikusok az 1740-ben reformátusokkal kötött szerződés értelmében 1740 és 1806 között szervezetileg a református anyaegyházhoz tartoztak, a református templomba jártak, gyermekeiket a református iskolába járatták, de a szentségek kiszolgáltatásához saját evangélikus papjuk szolgálatát is igénybe vehették. Alárendelt helyzetükön 1806-ban változtattak, miután megszervezték pápai anyaegyházhoz tartozó leányegyházukat, és a lelkészi teendők jó részét ellátó úgynevezett preoráns tanítót választottak, egyúttal 1806 és 1808 között iskolát és templomot építettek. A többségében jobbágynak számító katolikusok az 1702-ben alapított vaszari plébániához tartoztak, akiket többnyire a káplán gondjára bízott a plébános. Templomot 1795-ben építették Rába Boldizsár katolikus birtokos és nemeskéri Kiss Pál veszprémi kanonok támogatásával. Iskolájukat a vármegye által kijelölt telekre, szintén nemes pat- rónusok támogatásával építették. Tanítóikat az 1780-as évektől név szerint is ismerjük. A nemesi községben a cigányok mellett egy-két izraelita is letelepedett a 18. század első felében, akik főként földesúri haszonbérlők voltak. Kereskedtek, boltot, kocsmát béreltek, hamuzsírt készítettek vagy pálinkát főztek. Ok is a társadalom peremén éltek, megtűrt országlakosoknak számítottak és 1846-ig türelmi adót fizettek. Míg a jobbágyrendűek számára az 1848. évi polgári forradalom meghozta a felszabadulást, a zsidóság politikai-vallási emancipációja csak a század második felében következett be. 24 Éri, 1975.220. p. 25 Bartócz, 1980. 217-218. p. ■ 82 ■
